Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
L’Éternel répondit à Job du milieu de la tempête et dit:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Qui est celui qui obscurcit mes desseins Par des discours sans intelligence?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Ceins tes reins comme un vaillant homme; Je t’interrogerai, et tu m’instruiras.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Où étais-tu quand je fondais la terre? Dis-le, si tu as de l’intelligence.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Qui en a fixé les dimensions, le sais-tu? Ou qui a étendu sur elle le cordeau?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Sur quoi ses bases sont-elles appuyées? Ou qui en a posé la pierre angulaire,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Alors que les étoiles du matin éclataient en chants d’allégresse, Et que tous les fils de Dieu poussaient des cris de joie?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Qui a fermé la mer avec des portes, Quand elle s’élança du sein maternel;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
Quand je fis de la nuée son vêtement, Et de l’obscurité ses langes;
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
Quand je lui imposai ma loi, Et que je lui mis des barrières et des portes;
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
Quand je dis: Tu viendras jusqu’ici, tu n’iras pas au-delà; Ici s’arrêtera l’orgueil de tes flots?
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Depuis que tu existes, as-tu commandé au matin? As-tu montré sa place à l’aurore,
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
Pour qu’elle saisisse les extrémités de la terre, Et que les méchants en soient secoués;
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Pour que la terre se transforme comme l’argile qui reçoit une empreinte, Et qu’elle soit parée comme d’un vêtement;
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Pour que les méchants soient privés de leur lumière, Et que le bras qui se lève soit brisé?
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
As-tu pénétré jusqu’aux sources de la mer? T’es-tu promené dans les profondeurs de l’abîme?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Les portes de la mort t’ont-elles été ouvertes? As-tu vu les portes de l’ombre de la mort?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
As-tu embrassé du regard l’étendue de la terre? Parle, si tu sais toutes ces choses.
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Où est le chemin qui conduit au séjour de la lumière? Et les ténèbres, où ont-elles leur demeure?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Peux-tu les saisir à leur limite, Et connaître les sentiers de leur habitation?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Tu le sais, car alors tu étais né, Et le nombre de tes jours est grand!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Es-tu parvenu jusqu’aux amas de neige? As-tu vu les dépôts de grêle,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Que je tiens en réserve pour les temps de détresse, Pour les jours de guerre et de bataille?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Par quel chemin la lumière se divise-t-elle, Et le vent d’orient se répand-il sur la terre?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Qui a ouvert un passage à la pluie, Et tracé la route de l’éclair et du tonnerre,
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
Pour que la pluie tombe sur une terre sans habitants, Sur un désert où il n’y a point d’hommes;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
Pour qu’elle abreuve les lieux solitaires et arides, Et qu’elle fasse germer et sortir l’herbe?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
La pluie a-t-elle un père? Qui fait naître les gouttes de la rosée?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Du sein de qui sort la glace, Et qui enfante le frimas du ciel,
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
Pour que les eaux se cachent comme une pierre, Et que la surface de l’abîme soit enchaînée?
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Noues-tu les liens des Pléiades, Ou détaches-tu les cordages de l’Orion?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Fais-tu paraître en leur temps les signes du zodiaque, Et conduis-tu la Grande Ourse avec ses petits?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Connais-tu les lois du ciel? Règles-tu son pouvoir sur la terre?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Élèves-tu la voix jusqu’aux nuées, Pour appeler à toi des torrents d’eaux?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Lances-tu les éclairs? Partent-ils? Te disent-ils: Nous voici?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Qui a mis la sagesse dans le cœur, Ou qui a donné l’intelligence à l’esprit?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Qui peut avec sagesse compter les nuages, Et verser les outres des cieux,
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Pour que la poussière se mette à ruisseler, Et que les mottes de terre se collent ensemble?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Chasses-tu la proie pour la lionne, Et apaises-tu la faim des lionceaux,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
Quand ils sont couchés dans leur tanière, Quand ils sont en embuscade dans leur repaire?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Qui prépare au corbeau sa pâture, Quand ses petits crient vers Dieu, Quand ils sont errants et affamés?
