Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Deraf förskräcker sig mitt hjerta, och bäfvar.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Hörer hans rösts skall, och det ljud som utaf hans mun går.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Han ser under alla himlar, och hans ljus skin uppå jordenes ändar.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Efter honom bullrar dundret, han dundrar med ett stort skall; och när hans dundrande hördt varder, kan man intet förhålla det.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Gud dundrar med sitt dunder grufveliga, och gör stor ting, och varder dock intet känd.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Han talar till snön, så är han straxt här på jordene, och till regnskuren, så är regnskuren der med magt.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Man förgömmer sig ibland alla menniskor, att folket skall känna hans verk.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Vilddjuret kryper uti skjul, och blifver i sitt rum.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Sunnanefter kommer väder, och nordanefter köld.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Af Guds anda kommer frost, och stort vatten, då han utgjuter.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
De tjocke skyar skilja sig, att klart skall varda, och igenom molnet utbrister hans ljus.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Han vänder skyarna hvart han vill, att de skola göra allt det han bjuder dem på jordenes krets;
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Ehvad det är öfver en slägt, eller öfver ett land, då man finner honom barmhertigan.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Akta deruppå, Job; statt och förnim Guds under.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Vetst du, när Gud låter detta komma öfver dem; och när han låter sina skyars ljus utgå?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Vetst du, huru skyarna utsprida sig; hvilka under de fullkomlige veta;
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Att din kläder varm äro, då landet är stilla af sunnanväder?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Ja, du utbreder icke skyarna med honom, hvilke starke äro, och anseende såsom en grund.
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Låt oss höra hvad vi skole säga honom; förty vi räcke icke intill honom för mörker.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Ho skall förtälja honom hvad jag talar? Om någor talar, han varder uppsluken.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Nu ser man icke ljuset, som inom skyn lyser; men när vädret blås, göres det klart.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Ifrå nordan kommer guld, den förskräckelige Gudi till lof;
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Men den Allsmägtiga kunna de intet finna, den så stor är i magtene; ty han måste ingen räkenskap göra af sinom rätt och rättfärdigom sakom.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Derföre måste menniskorna frukta honom, och han fruktar inga visa.
