Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Elihu talade ytterligare, och sade:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Töfva ännu litet, jag vill visa dig det; ty jag hafver ännu på Guds vägnar något säga.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Jag vill hemta mitt förstånd fjerranefter, och bevisa, att min skapare är rättvis.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Mitt tal skall utan tvifvel intet falskt vara; mitt förstånd skall utan fel vara för dig.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Si, Gud förkastar icke de mägtiga; ty han är ock mägtig af hjertans kraft.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Den ogudaktiga bevarar han icke; utan hjelper den arma till rätta.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Han vänder icke sin ögon ifrå den rättfärdiga; och Konungarna låter han sitta på stolenom i evig tid, att de höge blifva.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Och om fångar ligga i bojor, och bundne med tåg jämmerliga,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Så gifver han dem tillkänna hvad de gjort hafva; och deras odygd, att de hafva brukat våld;
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Och öppnar dem örat till tuktan, och säger dem, att de skola omvända sig ifrå det orätt är.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Om de höra och tjena honom, så skola de i godom dagom gamle varda, och lefva med lust.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Höra de icke, så skola de falla för svärd, och förgås förr än de varda det varse.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
De skrymtare, när vreden kommer uppå dem, ropa de intet, när de fångne ligga;
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Så skall deras själ dö med qval, och deras lif ibland bolare.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Men den arma skall han, hjelpa utu hans armod, och öppnar dem arma örat i bedröfvelsen.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Han skall taga dig utur ångestens vida mun, den ingen botten hafver, och ditt bord skall hafva ro, uppfyldt med allt godt.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Men du gör de ogudaktigas sak godan, så att deras sak och rätt blifver behållen.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Se till, om icke otålighet hafver rört dig i qvalena; eller stora gåfvor icke hafva böjt dig.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Menar du, att din väldighet skall bestå kunna utan bedröfvelse; eller eljest någon starkhet eller förmåga?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Du torf icke begära nattena till att öfverfalla menniskorna i deras rum.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Vakta dig, och vänd dig icke till det orätt är, såsom du för jämmers skull dig företagit hafver.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Si, Gud är för hög i sine kraft; ho är en lagförare såsom han är?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Ho vill hemsöka öfver honom hans väg? Och ho vill säga till honom: Du gör orätt?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Tänk uppå, att du intet vetst hans verk, såsom menniskorna sjunga.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Ty alla menniskor se det, menniskorna se det fjerran.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Si, Gud är stor och okänd; hans åratal kan ingen utfråga.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Han gör vattnet till små droppar, och drifver sina skyar samman till regn;
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Så att skyarna flyta, och drypa fast uppå menniskorna.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Då han tager sig före att skingra sina skyar, och tager sitt täckelse bort;
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Si, så utbreder han sitt ljus öfver dem, och öfvertäcker hafvet, dädan de komma.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Ty dermed dömer han folket, och gifver dem mat tillfyllest.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Han håller händerna före, och betäcker ljuset, och bjuder thy, att det skall igenkomma.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Om det samma förkunnar hans herde, och hans boskap om skyn.
