Jób 35

1 Tovább is felele Elihu, és monda:

Och Elihu svarade, och sade:

2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

Håller du det för rätt, att du säger: Jag är rättvisare än Gud?

3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

Ty du säger: Ho blifver något räknad för dig? Hvad hjelper det, om jag håller mig ifrå synd?

4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

Jag vill svara dig med ordom, och dinom vännom med dig.

5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

Se upp till himmelen, och skåda; och se uppå skyarna, att de äro dig för höge.

6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

Om du syndar, hvad kan du skaffa emot honom? Och om din ondska är stor, hvad kan du göra honom?

7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?

Och om du äst rättfärdig, hvad kan du gifva honom, eller hvad kan han taga af dina händer?

8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.

Ene mennisko, såsom du äst, må din ondska något göra, och ene menniskos barne din rättfärdighet.

9 A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

De samme måga ropa, när dem mycket öfvervåld sker, och ropa öfver de väldigas arm;

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

De der intet säga: Hvar är Gud, min skapare, som sånger gör om nattena;

11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

Den oss gör lärdare än djuren på jordene, och visare än foglarna under himmelen?

12 Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

Men de skola der ock ropa öfver de ondas högmod, och han skall intet höra dem;

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

Ty Gud hörer icke fåfängelighetena, och den Allsmägtige ser der intet till.

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!

Nu säger du; Du ser honom intet; men en dom är för honom, allenast förbida honom.

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

Om hans vrede icke så hastigt hemsöker, och intet sköter, att der så många laster äro,

16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.

Derföre hafver Job fåfängt öppnat sin mun; och gifver onyttig ord före med oförnuft.