< Jób 33 >
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Portanto, Jó, ouve, por favor, meus dizeres, e dá ouvidos a todas as minhas palavras.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Eis que já abri minha boca; minha língua já fala debaixo do meu céu da boca.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Meus dizeres pronunciarão a integridade do meu coração, e o puro conhecimento dos meus lábios.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
O Espírito de Deus me fez, e o sopro do Todo-Poderoso me deu vida.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Se puderes, responde-me; dispõe-te perante mim, e persiste.
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Eis que para Deus eu sou como tu; do barro também eu fui formado.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Eis que meu terror não te espantará, nem minha mão será pesada sobre ti.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Certamente tu disseste a meus ouvidos, e eu ouvi a voz de tuas palavras,
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
[Que diziam]: Eu sou limpo e sem transgressão; sou inocente, e não tenho culpa.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Eis que [Deus] buscou pretextos contra mim, [e] me tem por seu inimigo.
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Ele pôs meus pés no tronco, e observa todas as minhas veredas.
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Eis que nisto não foste justo, eu te respondo; pois Deus é maior que o ser humano.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Por que razão brigas contra ele por não dar resposta às palavras do ser humano?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Contudo Deus fala uma ou duas vezes, ainda que [o ser humano] não entenda.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
Em sonho [ou em] visão noturna, quando o sono profundo cai sobre as pessoas, [e] adormecem na cama.
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
Então o revela ao ouvido das pessoas, e os sela com advertências;
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
Para desviar ao ser humano de sua obra, e do homem a soberba.
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
Para desviar a sua alma da perdição, e sua vida de passar pela espada.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
Também em sua cama é castigado com dores, com luta constante em seus ossos,
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
De modo que sua vida detesta [até] o pão, e sua alma a comida deliciosa.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Sua carne desaparece da vista, e seus ossos, que antes não se viam, aparecem.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
Sua alma se aproxima da cova, e sua vida dos que causam a morte.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
Se com ele, pois, houver algum anjo, algum intérprete; um dentre mil, para anunciar ao ser humano o que lhe é correto,
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
Então [Deus] terá misericórdia dele, e [lhe] dirá: Livra-o, para que não desça à perdição; [já] achei o resgate.
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Sua carne se rejuvenescerá mais do que era na infância, [e] voltará aos dias de sua juventude.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Ele orará a Deus, que se agradará dele; e verá sua face com júbilo, porque ele restituirá ao ser humano sua justiça.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Ele olhará para as pessoas, e dirá: Pequei, e perverti o [que era] correto, o que de nada me aproveitou.
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
[Porém] Deus livrou minha alma para que eu não passasse à cova, e [agora] minha vida vê a luz!
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Eis que Deus faz tudo isto duas [ou] três vezes com o ser humano,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Para desviar sua alma da perdição, e o iluminar com a luz dos viventes.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Presta atenção, Jó, e ouve-me; cala-te, e eu falarei.
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Se tiveres o que dizer, responde-me; fala, porque eu quero te justificar.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
E se não, escuta-me; cala-te, e eu ensinarei sabedoria.