< Jób 33 >

1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
Əyyub, indisə mənim sözümü dinlə, Hər kəlməmə qulaq as.
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Bax ağzımı açıram, Dilim bu sözləri deyir.
3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
Sözlərim səmimi ürəkdən gəlir, Dodaqlarım biliyi doğru söyləyir.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Məni Allahın Ruhu yaratdı, Külli-İxtiyarın nəfəsi mənə həyat verdi.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Əgər əlindən gəlirsə, mənə cavab ver, Sıraya düz sözlərini, qarşımda dayan.
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Mən də Allahın nəzərində sənin kimiyəm, Mən də palçıqdan düzəldilmişəm.
7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Dəhşətimdən vahiməyə düşmə, Bu hücumum sənə ağır gəlməsin.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Həqiqətən, səsin hələ qulaqlarımdadır, Belə demişdin:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
“Pakam, günahsızam, Təmizəm, təqsirsizəm.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Yenə də Allah mənə qarşı bəhanə axtarır, Məni Özünə düşmən sayır.
11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
Ayaqlarımı buxovlayır, Bütün yollarıma göz qoyur”.
12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
Amma qoy bunu sənə söyləyim ki, Sən bu barədə haqsızsan, Çünki Allah insandan böyükdür.
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
İnsanın heç bir sözünə cavab vermir deyə Niyə Onunla çəkişirsən?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
Çünki insan anlamasa da, Allah bu və ya digər yolla danışır.
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
Yuxuda, gecə röyalarında, İnsanlar dərin yuxuya qərq olanda, Yataqda yatanda
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
İnsanın qulağını açır, Xəbərdarlıq edərək onu qorxudur ki,
17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
İnsan şər iş görməkdən dönsün, Təkəbbürdən uzaq olsun.
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
İnsanın canını quyudan, Həyatını qılıncla həlak olmaqdan qurtarır,
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
İnsanı yatağında ağrılarla, Sümüklərini kəsilməyən sızıltılarla yola gətirir.
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
Belə ki könlündən yemək keçmir, Ən ləziz yeməkdən iyrənir.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
Əti tökülür, görünməz hala düşür. Görünməyən sümükləri üzə çıxır.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
Canı quyuya, Həyatı ölüm mələklərinə yaxınlaşır.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
İnsana əməlisalehliyini bəyan etmək üçün Min mələyin içindən bir mələk, bir vasitəçi olsa,
24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
O zaman Allah ona rəhm edib deyər: “Onu quyuya düşməkdən qurtar, Onun üçün kəffarə tapmışam”.
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Onda bədəni uşaq bədəni kimi təzə olar, Yeniyetməlik dövrünə qayıdar.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
Dua edəndə Allah ondan razı qalar, Sevinərək Allahın üzünü görər, Allah onun vəziyyətini düzəldər.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Sonra insanların önündə nəğmə söyləyər: “Günah işlədib doğru yoldan azmışdım, Allah mənə layiq olduğum cəzanı vermədi.
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
Canımı quyuya düşməkdən qurtardı, Həyatım nur görəcək”.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Bax Allah bütün bunları insanlara Ya iki dəfə ya da üç dəfə edər ki,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Onların canını quyudan xilas etsin, Onlar həyatın nurunu görsün.
31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
Yaxşı dinlə, Əyyub, bir qulaq as, Sakit ol, qoy danışım.
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
Əgər deməyə sözün varsa, mənə cavab ver, Danış, çünki səni haqlı çıxarmaq istəyirəm.
33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Sözün yoxsa, mənə qulaq as, Sakit ol, qoy sənə hikmət öyrədim».

< Jób 33 >