Jób 32
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Beləliklə, bu üç kişi artıq Əyyuba cavab verməyi dayandırdı, çünki Əyyub öz gözündə saleh idi.
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Amma Əyyub özünü Allahdan da saleh saydığı üçün Ram nəslindən Buzlu Barakelin oğlu Elihu ona qarşı qəzəbdən alovlandı.
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
Elihu Əyyubun üç dostuna görə də hirsindən alışıb-yandı, çünki düzgün cavab tapmayıb Əyyubu günahkar çıxartdılar.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Elihu Əyyubla danışmaq üçün növbəsini gözləyirdi, çünki əvvəlkilər yaşca ondan böyük idi.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Bu üç nəfərin daha sözü qalmadığını görəndə o, hirsindən alışıb-yandı.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Buzlu Barakelin oğlu Elihu belə dedi: «Mən yaşca kiçiyəm, sizsə yaşlısınız. Ona görə çəkindim, Bildiyimi sizə söyləməyə qorxdum.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Dedim “qoy danışsın çox uzun ömür sürənlər, Qoy hikmət öyrətsin çox illərin şahidləri”.
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Həqiqətən, insanda olan ruh, Külli-İxtiyarın nəfəsi insana ağıl verir.
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Hikmət yaşda olmaz, Ədaləti dərk etmək yaşa baxmaz.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Ona görə deyirəm ki, məni dinləyin, Qoy mən də bildiyimi söyləyim.
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Siz danışarkən mən gözlədim, Siz sözləri araşdırarkən fikirlərinizi dinlədim.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Bütün diqqətimi sizə tərəf çevirdim, Amma heç biriniz Əyyuba haqsızlığını sübut etmədiniz, Onun dediklərinə cavab vermədiniz.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Əsla deməyin ki, hikmət tapmışıq, Haqsızlığını insan yox, Allah ona sübut etsin.
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Amma Əyyubun sözlərinin hədəfi mən deyiləm, Sizin sözlərinizlə ona cavab verməyəcəyəm.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Onlar məəttəl qaldılar. Artıq cavab tapmadılar. Deməyə sözləri qalmadı.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Onlar danışmırlar, dayanıblar, Cavab vermirlər deyə Mən gözləməliyəmmi?
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Amma deməyə sözüm var, Mən də bildiyimi söyləyim.
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Çünki sinəm sözlə doludur, Köksümdəki ruh məni sıxır,
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Az qalır açılmamış şərab kimi, Təzə tuluqlar kimi bağrım çatlasın.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Qoy danışım, rahatca nəfəs alaram, Dil açıb cavab verim.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Heç kimin tərəfini saxlamayacağam, Heç kimə yaltaqlıq etməyəcəyəm.
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
Çünki yaltaqlıq nədir bilmərəm, Yoxsa Yaradanım məni yox edər.
