Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Jobho akapfuurira mberi nokutaura kwake achiti:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
“Haiwa ndinoshuva sei mwedzi yakapfuura, iwo mazuva andairindirwa naMwari,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
mwenje wake pawaivhenekera pamusoro pangu uye ndaivhenekerwa nechiedza chake ndichifamba murima!
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Haiwa, iwo mazuva andakanga ndichine simba, ushamwari hwaMwari chaihwo huchiropafadza imba yangu,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Wamasimba Ose paakanga achineni uye vana vangu pavakanga vakandipoteredza,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
painyorovedzwa nzira yangu noruomba, uye dombo richindidururira hova dzamafuta omuorivhi.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
“Pandakaenda kusuo reguta ndikandogara muchivara,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
majaya akandiona akatsaukira parutivi uye vatana vakasimuka;
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
vakuru vakaramba kutaura vakafumbira miromo yavo namaoko avo;
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
manzwi avakuru akanyararidzwa, uye ndimi dzavo dzikanamira kumusoro kwemiromo yavo.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Vose vakandinzwa vakataura zvakanaka pamusoro pangu, uye vose vakandiona vakandirumbidza,
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
nokuti ndakanunura varombo vaichemera rubatsiro, uye nherera dzakanga dzisina anobatsira.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Munhu akanga ofa akandiropafadza; ndakaita kuti mwoyo wechirikadzi uimbe.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Ndakafuka kururama sechipfeko changu; kururamisira kwaiva nguo yangu nenguwani yangu.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Ndakanga ndiri meso kumapofu namakumbo kuzvirema.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Ndakanga ndiri baba kuna vanoshayiwa; ndaimiririra mhaka yomutorwa.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Ndakavhuna meno emunhu akanga akaipa, ndikabvuta chaakanga akaruma.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
“Ndakafunga kuti, ‘Ndichafira mumba mangu, mazuva angu awanda sejecha.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Midzi yangu ichasvika kumvura, uye dova richava pamatavi angu usiku hwose.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Kukudzwa kwangu kucharamba kuri kutsva pandiri, uta hucharamba huri hutsva muruoko rwangu.’
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
“Vanhu vakanditeerera vachitarisira kwazvo, vanyerere vakamirira kurayira kwangu.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Shure kwokutaura kwangu, ivo havana kuzotaurazve; mashoko angu akawira panzeve dzavo zvinyoronyoro.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Vakandimirira kunge vakamirira mvura yomupfunhambuya, uye vakanwa mashoko angu kunge mvura yechirimo.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Pandakanyemwerera kwavari havana kuzvitenda; chiedza chechiso changu chaikosha kwavari.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Ndakavasarudzira nzira ini ndokugara saishe wavo; ndakagara samambo pakati pamauto ake; ndakanga ndakaita somunhu anonyaradza vanochema.
