Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Ankò, Job te reprann diskou. Li te di:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
“O ke m te menm jan ke m te ye nan mwa lontan yo! Kon nan jou ke Bondye te bay rega sou mwen yo;
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
Lè lanp Li yo te briye sou tèt mwen, e pa limyè Li, mwen te mache pase nan fènwa a;
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Jan mwen te ye nan pi bèl nan jou mwen yo, lè amitye Bondye te sou tant mwen an;
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
lè Toupwisan an te toujou avè m, e pitit mwen yo te antoure mwen;
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
lè pa mwen yo te benyen nan bè e wòch la t ap vide ban mwen gwo flèv lwil!
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Lè m te konn sòti nan pòtay lavil la, pou m te gen chèz mwen sou plas la.
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
Jennonm yo te wè m, e te kache kò yo, e granmoun yo te konn leve kanpe.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Prens yo te sispann pale e te mete men yo sou bouch yo.
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Vwa a moun pwisan yo te rete, e lang yo te kole anlè nan bouch yo.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Paske lè zòrèy la te tande m, li te rele m beni, e lè zye a te wè m, li te fè temwayaj benediksyon,
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
akoz mwen te delivre malere ki te kriye pou sekou, avèk òfelen ki pa t gen moun pou ede l la.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Benediksyon a sila ki te prèt pou peri yo te rive sou mwen e mwen te fè kè vèv la chante avèk jwa.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Mwen te abiye nan ladwati e li te kouvri m; jistis mwen te tankou yon manto, avèk yon tiban.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Mwen te sèvi kon zye pou avèg yo, e pye pou sila bwate yo.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Mwen te yon papa pou malere a, e ka ke m pa konnen an, mwen te chache twouve bout li.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Mwen te kase machwè a mechan an e mwen te retire viktim nan anba dan l.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Konsa, mwen te reflechi, “Mwen va mouri nan pwòp kay mwen, e mwen va kontwole jou m yo anpil tankou sab.”
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Rasin mwen gaye tankou dlo e lawouze kouche tout lannwit sou branch mwen yo.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Fòs mwen toujou nèf, e banza m renouvle nan men m.’
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
“Moun yo te koute e te tann. Yo te sispann pale pou tande konsèy mwen.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Apre pawòl pa m, yo pa t pale ankò, e pawòl mwen yo te etonnen yo.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Yo te tann mwen tankou lapli. Yo te ouvri bouch yo pou bwe, konsi se pou lapli nan sezon prentan.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Mwen te souri sou yo lè yo pa t kwè, e limyè a figi m pa t janm vin ba.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Mwen te chwazi yon chemen pou yo, te chita tankou chèf, e te demere tankou wa pami sòlda yo, tankou yon moun ki bay rekonfò a sila ki andèy yo.”
