Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job svarade och sade:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Hörer dock till min ord, och låter säga eder;
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Hafver tålamod med mig, att jag ock må tala; och görer sedan spott af mig.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Månn jag handla med en mennisko, att min ande icke skulle härutinnan ångse varda?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Vänder eder hit till mig; I skolen förundra eder, och måsten lägga handena på munnen.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
När jag tänker deruppå, så förskräckes jag; och ett bäfvande kommer uppå mitt kött.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Hvi lefva då de ogudaktige, varda gamle, och växa till i ägodelar?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Deras säd är säker omkring dem, och deras afföda är när dem.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Deras hus hafver frid för räddhåga, och Guds ris är icke öfver dem.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Deras oxa släpper man till, ock missgår icke; deras ko kalfvar, och är icke ofruktsam.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Deras unga barn gå ut såsom en hjord, och deras barn springa.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
De fröjda sig med trummor och harpor, och äro glade med pipande;
De varda gamle med göda dagar, och förskräckas som nogast ett ögnablick för helvetet; (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
De dock säga till Gud: Gack bort ifrån oss; vi vilje intet veta af dina vägar;
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Ho är den Allsmägtige, att vi honom tjena skole? Eller hvad kan det båta oss, om vi löpe emot honom?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Men si, deras ägodelar stå icke uti deras händer; derföre skall de ogudaktigas sinne vara långt ifrå mig.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Huru varder de ogudaktigas lykta utsläckt; och deras förderf kommer öfver dem? Han skall utskifta jämmer i sine vrede.
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
De skola varda såsom strå för vädret, och såsom agnar, hvilka stormen bortförer.
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Gud förvarar hans barnom bedröfvelse; när han skall löna honom, då skall man förnimmat,
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Hans ögon skola se hans förderf, och af dens Allsmägtigas vrede skall han dricka.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Ty ho skall hafva behag till hans hus efter honom? Och hans månaders tal skall näppliga halft blifva.
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Ho vill lära Gud, den ock dömer de höga?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Denne dör frisk och helbregda, rik och säll.
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Hans mjölkekar äro full med mjölk, och hans ben varda full med märg.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Men en annan dör med bedröfvada själ, och hafver aldrig ätit i glädje.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Och de ligga tillhopa med hvarannan i jordene, och matkar öfvertäcka dem.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Si, jag känner väl edra tankar, och edor vrånga anslag emot mig.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Ty I sägen: Hvar är Förstans hus? Och hvar äro hyddorna, der de ogudaktige bodde?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Talen I dock derom såsom meniga folket; och veten icke hvad de andras väsende betyder?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Ty den onde varder behållen intill förderfvelsens dag, och intill vredenes dag blifver han.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Ho vill säga hvad han förtjenar, när man det utvärtes anser? Ho vill vedergälla honom hvad han gör?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Men han varder bortdragen till grafvena, och man vaktar efter honom i högomen.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Bäckaslem behagar honom väl, och alla menniskor varda dragna efter honom; och uppå dem, som för honom varit hafva, är intet tal.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Huru trösten I mig så fåfängt, och edor svar finnas dock orätt?
