Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Toda Job je odgovoril in rekel:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
»Marljivo prisluhnite mojemu govoru in to naj bodo vaše tolažbe.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Pustite mi, da lahko govorim in potem, ko bom govoril, zasmehujte.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Kar se mene tiče ali je moja pritožba proti človeku? In če bi bilo tako, zakaj naj potem moj duh ne bi bil nemiren?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Poglejte me in bodite osupli in svojo roko položite na svoja usta.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Celo kadar se spomnim, sem prestrašen in trepetanje se oprijemlje mojega mesa.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Zakaj zlobni živijo, postanejo stari in so mogočni v moči?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Njihovo seme je z njimi utrjeno v njihovem pogledu in njihovo potomstvo pred njihovimi očmi.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Njihove hiše so varne pred strahom niti nad njimi ni Božje palice.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Njihov bik plodi in ne odpove; njihova krava povrže in ne zavrže svojega teleta.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Svoje malčke pošiljajo kakor trop in njihovi otroci plešejo.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Vzamejo tamburin in harfo in se veselijo ob zvoku piščali.
Svoje dni preživijo v obilju in v trenutku gredo dol v grob. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Zato Bogu rečejo: ›Odidi od nas, kajti mi ne želimo spoznanja tvojih poti.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Kaj je Vsemogočni, da bi mu služili? In kakšno korist bi imeli, če molimo k njemu?‹
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Glej, njihovo dobro ni v njihovi roki; nasvet zlobnega je daleč od mene.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Kako pogosto je sveča zlobnih ugasnjena! In kako pogosto nanje prihaja njihovo uničenje! Bog v svoji jezi deli bridkosti.
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
So kakor strnišče pred vetrom in kakor pleve, ki jih vihar odnaša proč.
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Bog kopiči njegovo krivičnost za njegove otroke. Nagrajuje ga in on bo to vedel.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Njegove oči bodo videle njegovo uničenje in pil bo od besa Vsemogočnega.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Kajti kakšen užitek ima on v njegovi hiši za njim, ko je število njegovih mesecev na sredi prekinjeno?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Mar bo kdorkoli Boga učil spoznanja? Ker on sodi tiste, ki so visoko.
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Nekdo umre v svoji polni moči, v celoti spokojen in tiho.
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Njegove prsi so polne mleka in njegove kosti so navlažene z mozgom.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Drugi pa umira v grenkobi svoje duše in nikoli ne jé z užitkom.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Podobno se bodo ulegli v prah in ličinke jih bodo pokrile.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Glej, poznam vaše misli in naklepe, ki ste jih krivično domišljali zoper mene.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Kajti pravite: »Kje je prinčeva hiša? Kje so bivališča zlobnih?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Mar jih niste prosili, da gredo po poti? Ali poznate njihove simbole,
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
da je zlobni prihranjen za dan uničenja? Privedeni bodo k dnevu besa.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Kdo bo njegovo pot oznanil njegovemu obrazu? Kdo mu bo poplačal, kar je storil?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Vendar bo priveden h grobu in ostal bo v gomili.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Grude iz doline mu bodo sladke in vsak človek bo priveden za njim, kakor so tam brezštevilni pred njim.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Kako me potem zaman tolažite, glede na to, da v vaših odgovorih ostaja neresnica?«
