Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Na Job el fahk,
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
“Porongo ma nga fahk uh; Pwayena ma nga siyuk komtal in akwoyeyu kac.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Fuhlema kitin pacl luk in kaskas, ac nga fin tari, Na komtal ku in isrunyu, komtal fin lungse.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
“Alein luk uh tia ma in lain mwet; Oasr sripen semuteng luk uh.
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Ngetma liyeyu. Ya lumuk tia fal In oru komtal in lut ac kofla kaskas ke komtal suiyuwi uh?
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Ke nga nunku ma sikyak nu sik uh, Nga arulana oela, ac rarak ke sangeng.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
“Efu ku God El lela mwet koluk uh in moul, Nwe ke na elos matuoh, ac wona nu selos?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Oasr tulik natulos ac nutin natulos, Ac elos moulna muta nwe ke na elos liye ke tulik inge matula uh.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
God El tiana sang ongoiya nu ke lohm selos uh; Ac elos tia wi pula mwe aksangeng uh.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Aok, cow mukul natulos orek fahko, wo ouiya pacl nukewa, Ac cow mutan uh oswela ma natulos wanginna ma misa.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Tulik natulos uh kasrusrsrusr na srital oana sheep fusr uh,
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Ac onsrosro nu ke pusren mwe on harp ac flute.
Elos moul ke moul na misla Ac pacl in misa lalos uh, elos ac misa na in misla ac tiana keok. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
“Mwet koluk uh fahk nu sin God, ‘Fahsr liki kut! Mansis kut in tia etu ma kom lungse.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Su Ku liki Ku inge tuh kut in orekma nu sel? Mea, ac oasr ma wo nu sesr kut fin pre nu sel?’
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Elos fahk mu wo ouiya lalos uh ma na ke ku lalos sifacna, Tusruktu nga tia ku in insese nu ke luman nunak lalos inge.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
“Ku nu oasr pacl ma kuniyukla kalem lun mwet koluk uh? Ku nu oasr sie selos pula mwe ongoiya? Nu oasr pacl God El kai mwet koluk uh ke kasrkusrak
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Ac okulosla oana mah uh ke eng upa, Ku oana kutkut ma sohkla ke pacl in paka uh?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
“Komtal fahk mu God El akkeokye sie tulik ke sripen ma koluk lun papa tumal uh. Mo! Lela God Elan akkeokye na mwet se ma orekma koluk an; Lela in kalem selos lah God El oru ouinge ke sripen koluk ma elos sifacna oru.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Lela mwet koluk uh in sifacna us mwatan ma koluk lalos an; Lela elos in pula kasrkusrak lun God Kulana.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Moul lun sie mwet fin safla, Mea pwaye lah ac oasr nunak lal ke tulik natul, lah elos engan ku tia?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Mea, mwet uh ku in luti God, Su nununku mwet nukewa, finne elos su muta yen fulat?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
“Sie kain mwet ac misa ke pacl na ma yohk wo ouiya nu sel, Ac el mutana okak ac misla.
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Manol factfat na wo, ac koanon sri kacl uh srakna ku.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
A sie kain mwet uh wangin na pwaye engan lal; El inse toasr na ke el moul nwe ke na el misa.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Tusruktu elos kewa ac oana sie: elos ac misa, pukpuki, Ac manolos afla ke wet.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
“Nga etu nunak koluk lomtal ingan.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Komtal fahk, ‘Pia lohm sin leum sac inge; Mwet se ma mutana oru ma koluk?’
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
“Ku komtal soenna wi sramsram nu sin mwet ma muta forfor nu saya uh? Komtal tiana etu kain mwe sramsram ma elos ac som nwe foloko srumun uh?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Ke len ma God El ac kasrkusrak ac akkeokye mwet uh, Mwet koluk uc wacna tia pula ma upa.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Wanginna mwet muta tukakin mwet koluk uh, Ku folokin nu sel ke ma koluk nukewa ma el orala.
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Ke el ac utukla nu ke kulyuk uh, Nu ke luf kial su arulana taranyuk wo,
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Mwet puspis ac fah wi fahsr nu ke pukmas uh, Ac finne fohkon acn uh, ac fah arulana mulala nu facl.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
“A komtal! Komtal srike in akwoyeyu ke kas lusrongten! Top lomtal an kikiap nufon!”
