Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Et Job répondit et dit:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Écoutez, écoutez mon discours, et cela tiendra lieu de vos consolations.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Supportez-moi, et moi je parlerai, et après mes paroles, moque-toi!
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Ma plainte s’adresse-t-elle à un homme? Et pourquoi mon esprit ne serait-il pas à bout de patience?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Tournez-vous vers moi, et soyez étonnés, et mettez la main sur la bouche.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Quand je m’en souviens, je suis terrifié, et le frisson saisit ma chair:
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Pourquoi les méchants vivent-ils, deviennent-ils âgés, et croissent-ils même en force?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Leur postérité s’établit devant eux, auprès d’eux, et leurs descendants devant leurs yeux.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Leurs maisons sont en paix, loin de la frayeur, et la verge de Dieu n’est pas sur eux.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Leur taureau engendre sans manquer, leur vache vêle et n’avorte pas.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Ils font sortir leurs jeunes enfants comme un troupeau, et leurs enfants s’ébattent.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Ils chantent au son du tambourin et de la harpe, et se réjouissent au son du chalumeau.
Ils passent leurs jours dans le bonheur, et en un moment descendent dans le shéol. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Et ils disent à Dieu: Retire-toi de nous, nous ne prenons pas plaisir à la connaissance de tes voies.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Qu’est-ce que le Tout-puissant pour que nous le servions, et que nous profitera-t-il de nous adresser à lui?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Voici, leur bonheur n’est pas dans leur main. Loin de moi le conseil des méchants!
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Combien de fois la lampe des méchants s’éteint-elle, et leur calamité vient-elle sur eux, [et] leur distribue-t-Il des douleurs dans sa colère,
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
[Et] sont-ils comme la paille devant le vent, et comme la balle chassée par la tempête?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Dieu réserve à ses fils [la punition de] sa méchanceté: il la lui rend, et il le saura;
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Ses yeux verront sa calamité, et il boira de la fureur du Tout-puissant.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Car quel plaisir [a-t-il] à sa maison après lui, quand le nombre de ses mois est tranché?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Est-ce à Dieu qu’on enseignera la connaissance, quand c’est lui qui juge ceux qui sont haut élevés?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
L’un meurt en pleine vigueur, entièrement tranquille et à l’aise;
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Ses flancs sont garnis de graisse, et la moelle de ses os est abreuvée.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Et l’autre meurt dans l’amertume de son âme et n’a jamais goûté le bonheur.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Ils gisent ensemble sur la poussière, et les vers les couvrent.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Voici, je connais vos pensées, et vos plans contre moi pour me faire violence.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Car vous dites: Où est la maison du noble, et où la tente des demeures des méchants?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Ne l’avez-vous pas demandé à ceux qui passent par le chemin? Et n’avez-vous pas reconnu ce qui les distingue:
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Que le méchant est épargné pour le jour de la calamité, qu’ils sont emmenés au jour de la fureur?
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Qui lui dira en face sa voie? et ce qu’il a fait, qui le lui rendra?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Il sera conduit dans un sépulcre, et sur le tertre il veillera.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Les mottes de la vallée lui sont douces; et après lui tout homme suit à la file, et ceux qui l’ont précédé sont sans nombre.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Et comment me consolez-vous avec de vaines [consolations]? Vos réponses restent perfides.
