Jób 18
1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
And Bildad the Shuhite answereth and saith: —
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
When do ye set an end to words? Consider ye, and afterwards do we speak.
3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Wherefore have we been reckoned as cattle? We have been defiled in your eyes!
4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
(He is tearing himself in his anger.) For thy sake is earth forsaken? And removed is a rock from its place?
5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
Also, the light of the wicked is extinguished. And there doth not shine a spark of his fire.
6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
The light hath been dark in his tent, And his lamp over him is extinguished.
7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
Straitened are the steps of his strength, And cast him down doth his own counsel.
8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
For he is sent into a net by his own feet, And on a snare he doth walk habitually.
9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
Seize on the heel doth a gin, Prevail over him do the designing.
10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
Hidden in the earth is his cord, And his trap on the path.
11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
Round about terrified him have terrors, And they have scattered him — at his feet.
12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Hungry is his sorrow, And calamity is ready at his side.
13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
It consumeth the parts of his skin, Consume his parts doth death's first-born.
14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
Drawn from his tent is his confidence, And it causeth him to step to the king of terrors.
15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
It dwelleth in his tent — out of his provender, Scattered over his habitation is sulphur.
16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
From beneath his roots are dried up, And from above cut off is his crop.
17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
His memorial hath perished from the land, And he hath no name on the street.
18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
They thrust him from light unto darkness, And from the habitable earth cast him out.
19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
He hath no continuator, Nor successor among his people, And none is remaining in his dwellings.
20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
At this day westerns have been astonished And easterns have taken fright.
21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
Only these [are] tabernacles of the perverse, And this the place God hath not known.
