Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
My spirit hath been destroyed, My days extinguished — graves [are] for me.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
If not — mockeries [are] with me. And in their provocations mine eye lodgeth.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Place, I pray Thee, my pledge with Thee; Who is he that striketh hand with me?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
For their heart Thou hast hidden From understanding, Therefore Thou dost not exalt them.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
For a portion he sheweth friendship, And the eyes of his sons are consumed.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
And he set me up for a proverb of the peoples, And a wonder before them I am.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
And dim from sorrow is mine eye, And my members as a shadow all of them.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Astonished are the upright at this, And the innocent against the profane Stirreth himself up.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
And the righteous layeth hold [on] his way, And the clean of hands addeth strength, And — dumb are they all.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Return, and come in, I pray you, And I find not among you a wise man.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
My days have passed by, My devices have been broken off, The possessions of my heart!
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Night for day they appoint, Light [is] near because of darkness.
If I wait — Sheol [is] my house, In darkness I have spread out my couch. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
To corruption I have called: — 'Thou [art] my father.' 'My mother' and 'my sister' — to the worm.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
And where [is] now my hope? Yea, my hope, who doth behold it?
