Jób 16

1 Felele pedig Jób, és monda:

Le hoe ty natoi’ Iobe:

2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Fa maro ty entañe tsinanoko hoe Izay, songa mpañohò mahamonjetse.

3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

Tsy higadom-bao o reha-kafoakeo? ke inoñe ty manigik’azo hanoiñe?

4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Mete ho nivolambolañe manahake anahareo iraho, naho nifandimbe toetse o tron-tikañeo, mete ho nanoitoim-bolañe ama’ areo, vaho nikofikofihako loha.

5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

Ho nampahaozare’ ty vavako nahareo, vaho nampanintsiña’ ty fihetsen-tsoñiko.

6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Fe ndra te mivolan-draho, tsy mikepake ty hasotriako, hahamaivañ’ ahy hao te mifoneñe.

7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Fe nimokore’e iraho henaneo, fa nahabangý o mpiamako iabio irehe,

8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Nampiforejeje ahiko irehe, valolombelo amako izay; Mionjoñe amako ato ty faifoifoko, ie oniñe an-tareheko.

9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Nirimita’ ty haviñera’e, mitan-kabò amako, nialia’e vazañe; nabohiri’ i Rafelahikoy amako o fihaino’eo.

10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Nampibolobea-palie amako, tinakapi’ iareo amañ’inje ty fifiko, le nihimpok’ amako.

11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Toe nasesen’Añahare amo raty tserekeo iraho, mbore navokovoko’e am-pità’ o tsy vokatseo.

12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Nierañeran-draho, fe nampivaletrahe’e. Ginore’e am-bozoko vaho hinotohoto’e, mbore najado’e ho fanolarañe.

13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Miarikoboñe ahy o mpitàm-pale’eo, tseratserahe’e, abenta’e tsy aman-tretre o tsapa-voakoo, vaho adoandoa’e an-tane eo o aferokoo.

14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Boroboñake atovom-boroboñake ty niboroboñaha’e ahy; hoe fanalohaly t’ie mañoridañe.

15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Nitrebehako gony ty holiko, vaho napoko an-deboke ao ty tsifako.

16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

Nampandofiry ty tareheko o tañikoo, an-koli-masoko eo ty talinjon-kavilasy;

17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

ndra te tsy aman-tsenge hery o tañakoo, mbore malio o halalikoo.

18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

O ry tane; ko lembefa’o ty lioko, le ko mea’o fitofàñe o toreokoo.

19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Ie amy zao hehe te an-dikerañe ao i valolombelokoy, ambone ao i Mpañalañalakoy.

20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Mikizak’ahy o rañekoo, i Andrianañahare ty fitsopaha’ o masokoo.

21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

Ehe t’ie nimpañalañalañe añivo’ ondatio naho i Andrianañahare, manahake ty ana’ondaty aman-drañe’e.

22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

Aa ie añe ty taoñe tsy ampeampe, le hionjomb’an-dalañe tsy impolian-draho.