Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
А Елифас Теманац одговори и рече:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Хоће ли мудар човек казивати празне мисли и пунити трбух ветром источним,
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Препирући се говором који не помаже и речима које нису ни на шта?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
А ти уништаваш страх Божји и укидаш молитве к Богу.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Јер безакоње твоје показују уста твоја, ако и јеси изабрао језик лукав.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Осуђују те уста твоја, а не ја; и усне твоје сведоче на те.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Јеси ли се ти први човек родио? Или си пре хумова саздан?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Јеси ли тајну Божију чуо и покупио у себе мудрост?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Шта ти знаш што ми не бисмо знали? Шта ти разумеш што не би било у нас?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
И седих и старих људи има међу нама, старијих од оца твог.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Мале ли су ти утехе Божије? Или имаш шта сакривено у себи?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Што те је занело срце твоје? И што севају очи твоје,
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Те обраћаш против Бога дух свој и пушташ из уста својих такве речи?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Шта је човек, да би био чист, и рођени од жене, да би био прав?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Гле, не верује свецима својим, и небеса нису чиста пред очима Његовим;
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
А камоли гадни и смрдљиви човек, који пије неправду као воду?
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Ја ћу ти казати, послушај ме, и приповедићу ти шта сам видео,
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Шта мудраци казаше и не затајише, шта примише од отаца својих,
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
Којима самим дана би земља, и туђин не прође кроз њу.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Безбожник се мучи свега века свог, и насилнику је мало година остављено.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Страх му зуји у ушима, у мирно доба напада пустошник на њ.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Не верује да ће се вратити из таме, одсвуда привиђа мач.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Тумара за хлебом говорећи: Где је? Зна да је за њ спремљен дан тамни.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Туга и невоља страше га, и наваљују на њ као цар готов на бој.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Јер је замахнуо на Бога руком својом, и Свемогућем се опро.
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Трчи исправљена врата на њ с многим високим штитовима својим.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Јер је покрио лице своје претилином, и наваљао сало на бокове своје.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
И седео је у градовима раскопаним и у кућама пустим, обраћеним у гомилу камења.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Неће се обратити нити ће остати благо његово, и неће се раширити по земљи добро његово.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Неће изаћи из мрака, огранке његове осушиће пламен, однеће га дух уста његових.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Нека се не узда у таштину преварени, јер ће му таштина бити плата.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Пре свог времена свршиће се, и грана његова неће зеленети.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Откинуће се као с лозе незрео грозд његов и пупци ће се његови као с маслине побацати.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Јер ће опустети збор лицемерски, и огањ ће спалити шаторе оних који примају поклоне.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Зачињу невољу и рађају муку, и трбух њихов саставља превару.
