Jób 13
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Lo, mine eye hath seen all [this], mine ear hath heard and understood it.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
What ye know, I know also: I am not inferior to you.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
But I will speak to the Almighty, and will find pleasure in reasoning with God;
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
For ye indeed are forgers of lies, ye are all physicians of no value.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Oh that ye would be altogether silent! and it would be your wisdom.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Hear now my defence, and hearken to the pleadings of my lips.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Will ye speak unrighteously for God? and for him speak deceit?
8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Will ye accept his person? will ye contend for God?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Will it be well if he should search you out? or as one mocketh at a man, will ye mock at him?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
He will certainly reprove you, if ye do secretly accept persons.
11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Shall not his excellency terrify you? and his dread fall upon you?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Your memorable sayings are proverbs of ashes, your bulwarks are bulwarks of mire.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Hold your peace from me, and I will speak, and let come on me what [will]!
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Wherefore should I take my flesh in my teeth, and put my life in my hand?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Behold, if he slay me, yet would I trust in him; but I will defend mine own ways before him.
16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
This also shall be my salvation, that a profane man shall not come before his face.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Hear attentively my speech and my declaration with your ears.
18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Behold now, I have ordered the cause; I know that I shall be justified.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Who is he that contendeth with me? For if I were silent now, I should expire.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Only do not two things unto me; then will I not hide myself from thee.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Withdraw thy hand far from me; and let not thy terror make me afraid:
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Then call, and I will answer; or I will speak, and answer thou me.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
How many are mine iniquities and sins? Make me to know my transgression and my sin.
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Wherefore dost thou hide thy face, and countest me for thine enemy?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Wilt thou terrify a driven leaf? and wilt thou pursue dry stubble?
26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
For thou writest bitter things against me, and makest me to possess the iniquities of my youth;
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
And thou puttest my feet in the stocks, and markest all my paths; thou settest a bound about the soles of my feet; —
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
One who, as a rotten thing consumeth, as a garment that the moth eateth.
