Jób 11
1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Then answered Zophar the Naamathite, and said:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Shall not the multitude of words receive an answer? Shall the man of words be justified?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Shall thy boastings make men hold their peace? Shalt thou mock, and none put thee to shame?
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Thou sayest, My speech is pure; I am clean in thine eyes, [[O God!]]
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
But O that God would speak, And open his lips against thee;
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
That he would show thee the secrets of his wisdom, —His wisdom, which is unsearchable! Then shouldst thou know that God forgiveth thee many of thine iniquities.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Canst thou search out the deep things of God? Canst thou find out the Almighty to perfection?
'Tis high as heaven, what canst thou do? Deeper than hell, what canst thou know? (Sheol h7585)
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
The measure thereof is longer than the earth, And broader than the sea.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
If he apprehend, and bind, and bring to trial, Who shall oppose him?
11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
For he knoweth the unrighteous; He seeth iniquity, when they do not observe it.
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
But vain man is without understanding; Yea, man is born a wild ass's colt.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
If thou direct thy heart, And stretch out thy hands, toward him;
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
If thou put away iniquity from thy hand, And let not wickedness dwell in thy habitation, —
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Then shalt thou lift up thy face without spot; Yea, thou shalt be steadfast, and have no fear.
16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
For thou shalt forget thy misery, Or remember it as waters that have passed away.
17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Thy life shall be brighter than the noon-day; Now thou art in darkness, thou shalt then be as morning.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Thou shalt be secure, because there is hope; Now thou art disappointed, thou shalt then rest in safety.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Thou shalt lie down, and none shall make thee afraid; And many shall make suit unto thee.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
But the eyes of the wicked shall be wearied out; They shall find no refuge; Their hope is—the breathing forth of life.
