< Jeremiás 13 >
1 Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!
Pakaiyin kaheng’a hitin aseiye, “Chen lang taigah pon, tupat ponnem khat gachon lang, kigah in. Chule hichu twiya nasoplou ding ahi,” ati.
2 És megvásároltam az övet, a mint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém.
Hijeh chun, Pakaiyin athusah dungjuiyin, kenjong taigah pon kagachon kakigahtai.
3 És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván:
Chujouvin Pakaiyin kahenga thu ahinseikit in,
4 Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában.
Nataigah pon chu kichoiyin lang, Ephrates vadung a chen. Chukom’a songpi khikah’a chun nathil chu gaselmang tan ati.
5 És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az Úr.
Hichun keiman, Pakai thupeh dungjuijin Ephrates vadunga kachen, kagasel mangtai.
6 Sok nap mulva pedig újra monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el.
Chujou, nikho tamtah jouvin, Pakaiyin kahenga thu ahinseikit in, “Ephrates vadunga chekit inlang na taigah pon kaselmang sah chu, gakilah kittan,” ati.
7 És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyről az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.
Chuin keima Ephrates vadunga kachen, taigah pon kasel chu kagakhot doh kittai. Amavang, hiche taigah pon chu, amon in anase gam heltai. Taigah pon chu, imacha-a apanna ding aumtapoi.
8 És szóla az Úr nékem, mondván:
Chuin Pakaiya konin, kahenga thu ahunglhungin,
9 Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.
“Hiche hi Pakai kamsoh chu ahi, keiman Judah leh Jerusalem mite kithang-at nachu, hitobanga hi kasuhset pihding ahi.”
10 Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.
Hiche migiloute hin, kathusei angaipouvin, louchal tah in achon un, ama ama cheh lung ngaichat abol'un, chule semthu pathen ahouvun ahi. Hijeh’a chu, amahohi taigah pon banga chu, phatchomna beihel ahitauve.
11 Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.
Ijeh inem itileh, taigah pon mihem taibuh a akiveiden banga, Judah leh Israel mite chu, keima chunga kiveiden jeng dinga kasem ahi, tin Pakaiyin aseiye. Hitia chu, amaho kamite hiuva, keidinga loupina leh eikivahchoina thei hidiu ahin; Hinlah amahon kathusei angaidehji pouvin ahi.
12 Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni?
Hiche thuhi nangman amaho hetsah in, Pakai Israel Pathen in hitin aseiye, “Hai jousea lengpitwi nathaldim soh keidiu ahi,” ati. Chutengle amahon najah’a, “Hai jousea lengpitwi thaldim sohkei ding chu, keihon kahetlouvu ham? “atidiu ahi.
13 Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel;
Chutengle nangin amaho jah’a, Pakaiyin hitin aseiye, tin. “Ven hiche gamsung mite jouse: David laltouna-a tou lengho a pat thempuho, chule themgao ho, chule Jerusalem a chengho jouse, abonuva khamnathei gu-twi ka donkhamsah soh hel dingu ahi.
14 És összeütöm őket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket!
Keiman amaho, khat le khat katato ding, mipate le chapate jong katato ding ahi, tin Pakaiyin aseiye. Hitia chu, amaho suhmang louna dinga, achunguva hepina le lainatsah pihna, kaneilou hel ding ahi, ati.
15 Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott!
Thu kasei ngaiyun lang, nanakhang’u hindo cheh’un. Kiletsah hoitho bol hih un. Ajeh chu Pakaiyin thu aseitai.
16 Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt setétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homálylyá fordítja!
Phat ageisang masang in, Pakai na Pathen chu loupi sah un. Aman muthim ahin lhunsah masang, molsang laiya nakipal lhuh masang. Muthim lhangkhal gimneitah akiheh sah’a, khovah ngaicha geova naum masangun.
17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.
Nanghon hichea jong, Pakai thusei nangailou uleh, nakiletsah hoitho jal uva, keima kachanga kaka ding ahi. Keima mitlhi long chut chut a kaka ding; Ajeh chu Pakai mite abonchauva sohchanga kikaimang diu ahitai.
18 Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségtek koronája!
Lengpa leh lengnu kom’a seipih un. “Na laltouna’a kon in hung kumlha lhon in, tollhanga toulhon in. Ajeh chu, na loupina lallukhuh chu nalua kon’a kilamang ding ahitai,” ati.
19 A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa azokat; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül!
Negev gam’a khopi jouse kot akikhah sohtan, koima ahongdoh ding aumpoi. Judah mite jouse sohchanga kikaimang ta, Chuleh gamsung mijouse sohchanga kikaimang ahitauve.
20 Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jőnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsőségednek juhnyája?
khodah in lang vetem un, sahlam gam’a kon’a hung kitolsuh galmi ho khu. Nangma nakipesa, na kelngoi hon ho chu, hoiya um hitam?
21 Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülőasszonyt?
Nangin gollepai dia nakisemsa ho chu, Pakaiyin nangma chunga vaihom’a apansah tengle, nangin ipi nasei ding ham? Numei naoso nat banga, nang dinga natna nasatah hiding ahi.
22 És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.
Nangman na lung sunga, ipi dia thil hicheng pihi kachunga hunglhung ham, tia nakidoh nomleh: Hichehi, na chonset alet behseh jeh ahi. Hijeh’a chu na ponsil jouse kibottel’a, hesoh genthei nasatah nathoh ahiye.
23 Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
Ven, Ethiopia min avun avouso akhel thei am? Chule lutnun achunga ajem-pol ho akheldoh thei ham? Achuti theile, thilse bolgunset nanghon jong thilpha nabol theidiu ahi.
24 Azért szétszórom őket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.
“Keiman nangho nabonchauva, nelgam huipin changvai amut mang banga kalecheh ding nahiuve.
25 Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.
Hichehi nangma chandol ahin, keiman nang dinga tedohsa-a kakoi ahi, tin Pakaiyin aseiye. Ajeh chu, nangman keima neisumiltan, jouva kisemdoh pathen ho chu na tahsan tai.
26 Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!
Hijeh’a chu, keima mong mong in na ponsil kahodoh peh’a, najamo geiya kimu ding ahiye.
27 A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezőn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután se? Meddig még?
Keiman, nathilbol thet umtah ho, mito najon thanhoina, kidah umtah nachonna ho, Chule loujao tinleh thinglhang’a doilim semthu nahouna, kamusoh keiyin ahi. Ohe ada nahi, Vo Jerusalem! Na kisuhthengna dinga phat itihchan lutding ham? “ati.