Jeremiás 12
1 Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők?
Vo Pakai, adih’a thutan nangbou nahi. Hijeh chun, nakom’a kakiphinna thu sei-inge. Ipi dinga migiloute khangtou tou’uva, Chule joule nal a thilbol ho phatou touvu ham?
2 Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktől!
Nangin amaho naphut det in; Hijeh chun amahon ajung akho det un, chule akhang theiuve. Akam seh in namin apha jingun; Ahivangin, alungthim u nang’a konin agamla lheh e.
3 Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: szakítsd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd őket a megölésnek napjára!
Hijongle, Vo Pakai nangman kei lungthim nahet ahi. Nangman keima neimuchen in, ka lunggel jong nei patep e. Amaho vang thadinga kikai kelngoi bang in, abonchauvin kaimang soh in, thadin gotsa koidoh jeng in.
4 Meddig gyászoljon a föld, és meddig száradjon el minden fű a mezőn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!
Itihchan gamsung hi lunghem’a umding ham? Gamsung mite gitlou jeh in, gamsa ho leh vachate jong gamsunga kon in akithehmang sohtauve. Amahon hiti jong hin aseiuve, “Eihon ipi boljong leuhen, Pakaiyin bon muphalou” atiuve.
5 Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?
Nangma mitoh nakenga nakilheitet’a bon nachol leh, nangman sakol iti na lheitet jou ding ham? Chule nangma chu, gamnom lai le a-ong laiya nakiselhuh theileh, Jordan vadung panga, gamnoiya iti nadin jou ding ham?
6 Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: ők is hűtlenül bántak veled; ők is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!
Ajeh chu nasopite leh nang insung mite jong nangma douva pang ahiuve. Amahon nang dounan kiphinna thu aseiyun, thading jeng injong agel uve. Hijeh chun, amahon thu ngeitah tah seijongleu, tahsan hih beh in.
7 Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret.
Keiman ka goulo ding kamite ka dalhah’a, amaho chu donlouva kakoi ahitai. Keiman ka-ittah kamite chu, amelmateu khut a kapehdoh ahitai.
8 Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdőben; ordítva támadt ellenem; ezért gyűlölöm őt.
Kalhentum kamiten eidouvun, gammang noiya keipi kisen bangin eikisenkhum’un: Hijeh chun, amahohi keiman kahot lheh jeng e.
9 Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem gyűlnek-é ellene madarak mindenfelől? Jőjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!
Ka lhentum kamiten, muthong ho umchan athouve. Ahinla muthonghon amaho joh aumkimvel’u ahitai. Amaho negam dingle nengim dingin gamsa ho gakoukhomun.
10 Sok pásztor pusztította az én szőlőmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!
Gamdang vaipohon ka lengpilei asuseuvin, kaloulai jouse jong akeng in achilthang tauve. Ka-ittah ka gamsung abon'in gamkeo leh nelgam asosahtauvin ahi.
11 Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen.
Amahon gamsung pumpi ahomkeo leh pannabeiyin akoiyun, ahomkeova aumphat un, akanau ogin kajan, ahinla koiman gelkhoh in aneipoi.
12 A pusztában levő minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétől a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége.
Molchung achailah ho jousea, amaho sumang ding galmi ho ahung kitollut tauve. Pakai chemjam chun, leiset ninglang khat a pat a langkhat geiya, namtin vaipi chu a bahgamtai. Koimacha asohcha umlou ding ahi.
13 Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak, de nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt.
Kamiten suhlou chang atu-uvin, ahinlah ling le khao jeng a-atkhomui. Amahon choltah in na atongun, ahivangin imacha aphatchompi pouve. Amahon alho-lhun u ajumpi dingu, ajeh chu, Pakai lungsatna chu achung'uva chu ahitai.
14 Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felől, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségül adtam az én népemnek, Izráelnek: Ímé, én kigyomlálom őket az ő földükből, és Júda házát is kigyomlálom közülök!
Pakaiyin hitin aseiye, “Keiman kami Israelte kapehsa gamsung sumanga, Israel heng le kom, nam gilou ho chu, gamsung’a kon’a thingphung ajung geiuva kibotdoh bang’a kabodoh ding ahi. Chuleh alah uva kon’a keiman Judah chu kaloidoh ding ahi.
15 És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földére.
Chutahle keiman amaho chunga lainatna kaneikit ding, Amitakip chu ama ama goulo mun leh ama ama gamsung cheh’a kahin le puilut kitding ahi.
16 És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek ilyen módon: Él az Úr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.
Chule hitiding ahi, hiche mite hin, kamite jal’a kihilna thah aneiyuva, keima minpan’a ‘Hingjing Pakaiyin’ tia akihahsel theiuva, keima eihouvu leh, amahon kamite lah’a mun aneithei dingu chule khangtou diu ahi.
17 Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr.
Amavang koihileh, nam khattouvin ka thusei angailouleh, amaho chu thingphung kibodoh banga kabodoh a, kasuhmang ding ahi, kei Pakaiyin kasei ahi,” ati.
