Zsidókhoz 1
1 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által,
Бог, Който при разни частични съобщения, и по много начини, е говорил в старо време на бащите ни чрез пророците,
2 ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (aiōn g165)
в края на тия дни говори нам чрез Сина, Когото постави наследник на всичко, чрез Когото направи световете, (aiōn g165)
3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
Който, бидейки сияние на Неговата слава, и отпечатък на Неговото същество и държейки всичко чрез Своето могъщо слово, след като извърши [чрез Себе Си] очищение на греховете, седна отдясно на Величието на високо,
4 Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
и стана толкова по-горен от ангелите, колкото името, което е наследил, е по-горно от тяхното.
5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
Защото, кому от ангелите е рекъл Бог някога:
6 Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
А когато въвежда Първородния във вселената, казва:
7 És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
И за ангелите казва:
8 Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. (aiōn g165)
А за Сина казва: (aiōn g165)
9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
Възлюбил си правда, и намразил си беззаконие; За това, Боже, Твоят Бог Те е помазал с миро на радост повече от Твоите събратя".
10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
И пак: "В началото Ти, Господи си основал земята, И делото на твоите ръце е небето;
11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
Те ще изчезнат, а Ти пребъдваш; Да! те всички ще овехтяват като дреха,
12 És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
И като одежда ще ги свиеш, И те ще бъдат изменени; Но Ти си същият, И Твоите години няма да се свършат.
13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
А кому от ангелите е рекъл някога:
14 Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
Не са ли те всички служебни духове, изпращани да слугуват на ония, които ще наследят спасение?
