2 Péter 1
1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
Ko au Saimone Pita, ko e tamaioʻeiki mo e ʻaposetolo ʻo Sisu Kalaisi, kiate kinautolu kuo lavaʻi mo kimautolu ʻae tui mahuʻinga ko ia ʻi he māʻoniʻoni ʻo hotau ʻOtua mo e Fakamoʻui ko Sisu Kalaisi:
2 Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
Ke tupulekina kiate kimoutolu ʻae ʻaloʻofa mo e monūʻia ʻi he ʻilo ʻoe ʻOtua, pea mo Sisu ko hotau ʻEiki,
3 Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
ʻO fakatatau ki he foaki kiate kitautolu ʻe heʻene mālohi fakaʻotua ʻae ngaahi meʻa kotoa pē ki he moʻui mo e angafakaʻotua, ʻi he ʻilo kiate ia kuo ne uiuiʻi ʻakitautolu ki he hakeʻaki mo e māʻoniʻoni:
4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
ʻAia kuo foaki ai kiate kitautolu ʻae ngaahi talaʻofa ʻoku lahi ʻaupito mo mahuʻinga: koeʻuhi ke mou kau ai ʻi he anga ʻae ʻOtua, ʻi hoʻomou hao mei he kovi ʻoku ʻi māmani ʻi he holi kovi.
5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
Pea koeʻuhi ko ia, ke mou mātuʻaki fai lahi, ʻo taki hake hoʻomou tui ki he lototoʻa; pea ki he lototoʻa ʻae ʻilo;
6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
Pea ki he ʻilo ʻae faʻa taʻofi; pea ki he faʻa taʻofi ʻae faʻa kātaki; pea ki he faʻa kātaki ʻae angafakaʻotua;
7 A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
Pea ki he angafakaʻotua ʻae angalelei fakakāinga; pea ki he angalelei fakakāinga ʻae ʻofa.
8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
He kapau ʻoku nofoʻia ʻakimoutolu ʻe he ngaahi meʻa ni, mo tupulekina, ʻe ʻikai ai te mou fakapikopiko pe taʻefua ʻi he ʻilo ki hotau ʻEiki ko Sisu Kalaisi.
9 Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
Ka ko ia ʻoku masiva ʻi he ngaahi meʻa ni ʻoku kui ia, pea ʻoku ʻikai faʻa mamata mamaʻo atu, pea kuo ngalo ʻiate ia hono fakamaʻa mei heʻene muʻaki angahala.
10 Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
Ko ia, ʻe kāinga, ke ʻāsili ai hoʻomou fai feinga ke fakatuʻumaʻu homou ui mo homou fili: he kapau te mou fai ʻae ngaahi meʻa ni, ʻe ʻikai ʻaupito te mou hinga:
11 Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel. (aiōnios g166)
He ko ia ʻe tuku ai kiate kimoutolu ʻo lahi ʻaupito ʻae hūʻanga ki he puleʻanga taʻengata ʻo hotau ʻEiki mo e Fakamoʻui ko Sisu Kalaisi. (aiōnios g166)
12 Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
Ko ia ʻe ʻikai tuku ʻeku fakamanatuʻi maʻuaipē ʻakimoutolu ʻi he ngaahi meʻa ni, ka ʻoku mou ʻiloʻi ia, pea ʻoku mou tuʻumaʻu ʻi he moʻoni ni.
13 Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;
Ka ʻoku ou pehē, ʻoku totonu, ʻi heʻeku kei ʻi he fale fehikitaki ni, ke langaki mo fakamanatuʻi ʻakimoutolu;
14 Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.
ʻI heʻeku ʻilo, ʻe toe siʻi pea te u tukuange hoku fale fehikitaki, ʻo hangē ko e fakahā mai kiate au ʻe hotau ʻEiki ko Sisu Kalaisi.
15 De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
Ka te u fai tōtōaki, koeʻuhi, ka hili ʻeku mate, kemou faʻa manatu maʻuaipē ki he ngaahi meʻa ni.
16 Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
He naʻe ʻikai temau angimui ki he ngaahi talatupuʻa naʻe fakatupu ʻe he poto fakakākā, ʻi he ʻemau fakaʻilo kiate kimoutolu ʻae mālohi mo e hoko mai ʻa hotau ʻEiki ko Sisu Kalaisi, ka ko e kau mamata ʻakimautolu ki hono nāunau.
17 Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
He naʻe maʻu ʻe ia ʻae ongoongolelei mo e nāunau mei he ʻOtua ko e Tamai, ʻi he hoko mai kiate ia ʻae leʻo ko ia mei he nāunau lelei lahi ʻaupito, “Ko hoku ʻAlo ʻofaʻanga eni, ʻaia ʻoku ou fiemālie lahi ai.”
18 Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
Pea ko e leʻo ni naʻe haʻu mei he langi naʻa mau ongoʻi, ʻi heʻemau fakataha mo ia ʻi he moʻunga tapu.
19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
Pea ʻoku tau maʻu foki ʻae lea moʻoni lahi ʻoe kikite; ʻaia ko hoʻomou fai lelei ʻa hoʻomou tokanga ki ai, ʻo hangē ha maama ʻoku ulo ʻi he potu fakapoʻuli, kaeʻoua ke mafoa ʻae ata, pea hopo hake ʻae fetuʻuʻaho ʻi homou loto:
20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
ʻO tomuʻa ʻilo ʻa eni, ʻoku ʻikai ha kikite ʻi he tohitapu ʻoku tupu meiate ia pe ʻa hono ʻuhinga.
21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
He ko e kikite ʻi muʻa naʻe ʻikai tupu mei he faʻiteliha ʻae tangata: ka naʻe lea ʻae kau tangata māʻoniʻoni ʻoe ʻOtua ʻi hono ueʻi ʻakinautolu ʻe he Laumālie Māʻoniʻoni.
