Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Hodite, zapjevajmo Gospodu, pokliknimo Bogu, gradu spasenja svojega!

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Izaðimo pred lice njegovo s hvalom, u pjesmama pokliknimo mu!

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Jer je Gospod velik Bog i velik car nad svijem bogovima.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

U njegovoj su ruci dubine zemaljske, i visine gorske njegove su.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Njegovo je more i on ga je stvorio, i suhotu ruke su njegove naèinile.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Hodite, poklonimo se, pripadnimo, kleknimo pred Gospodom tvorcem svojim.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Jer je on Bog naš, i mi narod paše njegove i ovce ruke njegove. Sad kad biste poslušali glas njegov:

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

“Nemojte da vam odrveni srce vaše kao u Merivi, kao u dan kušanja u pustinji,

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

Gdje me kušaše oci vaši, ispitaše i vidješe djelo moje.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Èetrdeset godina srdih se na rod onaj, i rekoh: ovi ljudi tumaraju srcem, i ne znaju putova mojih;

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

I zato se zakleh u gnjevu svom da neæe uæi u mir moj.”