Zsoltárok 72
1 Salamontól. Isten, ítéleteidet add a királynak és igazságodat a király fiának;
Bože, daj caru sud svoj, i pravdu svoju sinu carevu:
2 itélje népedet igazsággal és szegényeidet jog szerint.
On æe suditi narodu tvojemu po pravdi, i nevoljnicima tvojim po pravici.
3 Teremjenek a hegyek békét a népnek és a halmok igazságot.
Rodiæe narodu gore mirom, i humovi pravdom.
4 Jogot szerezzen a nép szegényeinek, segítsen a szükölködő fiainak és zúzza szét a fosztogatót.
On æe suditi nevoljnima u narodu, pomoæi æe sinovima ništega, i nasilnika æe oboriti,
5 Féljenek téged, a meddig nap van, s a míg hold lesz, nemzedéken, nemzedékeken át.
Bojaæe se tebe dok je sunca i mjeseca, od koljena do koljena.
6 Szálljon le, mint eső a kaszáló rétre, mint zápor, mely áztatja a földet.
Siæi æe kao dažd na pokošenu livadu, kao kaplje koje porašaju zemlju.
7 Viruljon napjaiban az igaz, és bőviben legyen béke a hold enyésztéig.
Procvjetaæe u dane njegove pravednik i svuda mir dokle teèe mjeseca.
8 És uralkodjék tengertől tengerig s a folyamtól a föld végéig.
Vladaæe od mora do mora, i od rijeke do krajeva zemaljskih.
9 Előtte térdeljenek a pusztalakók, és ellenségei port nyaldossanak.
Pred njim æe popadati divljaci, i neprijatelji njegovi prah æe lizati.
10 Tarsís és a szigetek királyai ajándékkal adózzanak, Sebá és Szebá királyai adót mutatnak be.
Carevi Tarsiski i ostrvljani donijeæe dare, carevi Šavski i Savski daæe danak.
11 És leborúlnak előtte mind a királyok, mind a nemzetek szolgálják őt.
Klanjaæe mu se svi carevi, svi narodi biæe mu pokorni.
12 Mert megmenti a szűkölködőt, ki esedezik és a szegényt, meg azt, kinek nincsen segítője;
Jer æe izbaviti ubogoga koji cvili i nevoljnoga koji nema pomoænika.
13 szánakozik ügyefogyottan és szűkölködőn és a szűkölködők lelkeit megsegíti;
Biæe milostiv ništemu i ubogom, i duše æe jadnima spasti.
14 elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága az ő vérük szemeiben.
Od prijevare i nasilja iskupiæe duše njihove, i skupa æe biti krv njihova pred oèima njegovima.
15 Majd föléled s ad neki Sebá aranyából; imádkozik érte mindig, egész nap áldja őt.
Oni æe dobro živjeti, i donijeæe mu zlato iz Šave; i svagda æe se moliti za njega, i svaki æe ga dan blagosiljati.
16 Legyen gabonának bősége az országban a hegyek esúcsán, rengjen mint a Libánon a termése és virágozzanak ki a városból, mint a földnek füve.
Biæe pšenice na zemlji izobila; po vrhovima gorskim lelijaæe se klasje njezino kao Livanska šuma, i po gradovima cvjetaæe ljudi kao trava na zemlji.
17 Legyen neve örökre, a míg nap lesz, aarjadozzék never és áldják magukat vele, mind a nemzetek boldognak mondják!
Ime æe njegovo biti uvijek; dokle teèe sunca, ime æe njegovo rasti. Blagosloviæe se u njemu, svi æe ga narodi zvati blaženim.
18 Áldva legyen az Örökkévaló, az Isten, lzraél Istene, ki egyedül müvel csodás tetteket!
Blagosloven Gospod Bog, Bog Izrailjev, koji jedan èini èudesa!
19 És áldva legyen dicsőséges neve örökre és teljék meg dicsőségével az egész föld! Ámen és Ámen!
I blagosloveno slavno ime njegovo uvijek! slave njegove napuniæe se sva zemlja. Amin i amin.
20 Vége Dávid, Jísaj fia imáinak.
Svršiše se molitve Davida, sina Jesejeva.
