Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Oh come, let us sing unto Jehovah; Let us make a joyful noise to the rock of our salvation.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Let us come before his presence with thanksgiving; Let us make a joyful noise unto him with psalms.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

For Jehovah is a great God, And a great King above all gods.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

In his hand are the deep places of the earth; The heights of the mountains are his also.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

The sea is his, and he made it; And his hands formed the dry land.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Oh come, let us worship and bow down; Let us kneel before Jehovah our Maker:

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

For he is our God, And we are the people of his pasture, and the sheep of his hand. To-day, oh that ye would hear his voice!

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Harden not your heart, as at Meribah, As in the day of Massah in the wilderness;

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

When your fathers tempted me, Proved me, and saw my work.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Forty years long was I grieved with [that] generation, And said, It is a people that do err in their heart, And they have not known my ways:

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Wherefore I sware in my wrath, That they should not enter into my rest.