Zsoltárok 94
1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
Psalmus ipsi David, quarta sabbati. Deus ultionum Dominus; Deus ultionum libere egit.
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
Exaltare, qui judicas terram; redde retributionem superbis.
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
Usquequo peccatores, Domine, usquequo peccatores gloriabuntur;
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
effabuntur et loquentur iniquitatem; loquentur omnes qui operantur injustitiam?
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
Populum tuum, Domine, humiliaverunt, et hæreditatem tuam vexaverunt.
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
Viduam et advenam interfecerunt, et pupillos occiderunt.
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
Et dixerunt: Non videbit Dominus, nec intelliget Deus Jacob.
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
Intelligite, insipientes in populo; et stulti, aliquando sapite.
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
Qui plantavit aurem non audiet? aut qui finxit oculum non considerat?
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
Qui corripit gentes non arguet, qui docet hominem scientiam?
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
Dominus scit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt.
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
Beatus homo quem tu erudieris, Domine, et de lege tua docueris eum:
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
ut mitiges ei a diebus malis, donec fodiatur peccatori fovea.
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
Quia non repellet Dominus plebem suam, et hæreditatem suam non derelinquet,
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
quoadusque justitia convertatur in judicium: et qui juxta illam, omnes qui recto sunt corde.
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
Quis consurget mihi adversus malignantes? aut quis stabit mecum adversus operantes iniquitatem?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
Nisi quia Dominus adjuvit me, paulominus habitasset in inferno anima mea. (questioned)
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
Si dicebam: Motus est pes meus: misericordia tua, Domine, adjuvabat me.
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
Secundum multitudinem dolorum meorum in corde meo, consolationes tuæ lætificaverunt animam meam.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
Numquid adhæret tibi sedes iniquitatis, qui fingis laborem in præcepto?
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
Captabunt in animam justi, et sanguinem innocentem condemnabunt.
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
Et factus est mihi Dominus in refugium, et Deus meus in adjutorium spei meæ.
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Et reddet illis iniquitatem ipsorum, et in malitia eorum disperdet eos: disperdet illos Dominus Deus noster.
