Példabeszédek 1
1 Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
Parabolæ Salomonis, filii David, regis Israël,
2 Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
ad sciendam sapientiam et disciplinam;
3 hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
ad intelligenda verba prudentiæ, et suscipiendam eruditionem doctrinæ, justitiam, et judicium, et æquitatem:
4 hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
ut detur parvulis astutia, adolescenti scientia et intellectus.
5 hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
Audiens sapiens, sapientior erit, et intelligens gubernacula possidebit.
6 hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
Animadvertet parabolam et interpretationem, verba sapientum et ænigmata eorum.
7 Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
Timor Domini principium sapientiæ; sapientiam atque doctrinam stulti despiciunt.
8 Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
Audi, fili mi, disciplinam patris tui, et ne dimittas legem matris tuæ:
9 mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
ut addatur gratia capiti tuo, et torques collo tuo.
10 Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
Fili mi, si te lactaverint peccatores, ne acquiescas eis.
11 Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
Si dixerint: Veni nobiscum, insidiemur sanguini; abscondamus tendiculas contra insontem frustra;
deglutiamus eum sicut infernus viventem, et integrum quasi descendentem in lacum; (Sheol h7585)
13 mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
omnem pretiosam substantiam reperiemus; implebimus domos nostras spoliis:
14 sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
sortem mitte nobiscum, marsupium unum sit omnium nostrum:
15 fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
fili mi, ne ambules cum eis; prohibe pedem tuum a semitis eorum:
16 mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
pedes enim illorum ad malum currunt, et festinant ut effundant sanguinem.
17 Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
Frustra autem jacitur rete ante oculos pennatorum.
18 Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
Ipsi quoque contra sanguinem suum insidiantur, et moliuntur fraudes contra animas suas.
19 Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
Sic semitæ omnis avari: animas possidentium rapiunt.
20 Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
Sapientia foris prædicat; in plateis dat vocem suam:
21 zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
in capite turbarum clamitat; in foribus portarum urbis profert verba sua, dicens:
22 Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
Usquequo, parvuli, diligitis infantiam, et stulti ea quæ sibi sunt noxia cupient, et imprudentes odibunt scientiam?
23 Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
convertimini ad correptionem meam. En proferam vobis spiritum meum, et ostendam vobis verba mea.
24 Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
Quia vocavi, et renuistis; extendi manum meam, et non fuit qui aspiceret:
25 elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
despexistis omne consilium meum, et increpationes meas neglexistis.
26 én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
Ego quoque in interitu vestro ridebo, et subsannabo cum vobis id quod timebatis advenerit.
27 mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
Cum irruerit repentina calamitas, et interitus quasi tempestas ingruerit; quando venerit super vos tribulatio et angustia:
28 Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
tunc invocabunt me, et non exaudiam; mane consurgent, et non invenient me:
29 mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
eo quod exosam habuerint disciplinam, et timorem Domini non susceperint,
30 nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
nec acquieverint consilio meo, et detraxerint universæ correptioni meæ.
31 Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
Comedent igitur fructus viæ suæ, suisque consiliis saturabuntur.
32 Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
Aversio parvulorum interficiet eos, et prosperitas stultorum perdet illos.
33 de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
Qui autem me audierit, absque terrore requiescet, et abundantia perfruetur, timore malorum sublato.
