< Zsoltárok 92 >

1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
En Salme. En Sang for Sabbatsdagen.
2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
Det er godt at takke HERREN, lovsynge dit Navn, du Højeste,
3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
ved Gry forkynde din Naade, om Natten din Trofasthed
4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
til tistrenget Lyre, til Harpe, til Strengeleg paa Citer!
5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
Thi ved dit Værk har du glædet mig, HERRE, jeg jubler over dine Hænders Gerning.
6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
Hvor store er dine Gerninger, HERRE, dine Tanker saare dybe!
7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
Taaben fatter det ikke, Daaren skønner ej sligt.
8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
Spirer de gudløse end som Græsset, blomstrer end alle Udaadsmænd, er det kun for at lægges øde for stedse,
9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
men du er ophøjet for evigt, HERRE.
10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
Thi se, dine Fjender, HERRE, se, dine Fjender gaar under, alle Udaadsmænd spredes!
11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
Du har løftet mit Horn som Vildoksens, kvæget mig med den friskeste Olie;
12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
det fryder mit Øje at se mine Fjender, mit Øre at høre mine Avindsmænd.
13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
De retfærdige grønnes som Palmen, vokser som Libanons Ceder;
14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
plantet i HERRENS Hus grønnes de i vor Guds Forgaarde;
15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.
selv graanende bærer de Frugt, er friske og fulde af Saft for at vidne, at HERREN er retvis, min Klippe, hos hvem ingen Uret findes.

< Zsoltárok 92 >