Zsoltárok 91

1 A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –

Den, der sidder i den Højestes Skjul og dvæler i den Almægtiges Skygge,

2 azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.

siger til HERREN: Min Tilflugt, min Klippeborg, min Gud, paa hvem jeg stoler.

3 Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.

Thi han frier dig fra Fuglefængerens Snare, fra ødelæggende Pest;

4 Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.

han dækker dig med sine Fjedre, under hans Vinger finder du Ly, hans Trofasthed er Skjold og Værge.

5 Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;

Du frygter ej Nattens Rædsler, ej Pilen, der flyver om Dagen,

6 a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.

ej Pesten, der sniger i Mørke, ej Middagens hærgende Sot.

7 Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.

Falder end tusinde ved din Side, ti Tusinde ved din højre Haand, til dig naar det ikke hen;

8 Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.

du ser det kun med dit Øje, er kun Tilskuer ved de gudløses Straf;

9 Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.

(thi du, HERRE, er min Tilflugt) den Højeste tog du til Bolig.

10 Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;

Der times dig intet ondt, dit Telt kommer Plage ej nær;

11 mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.

thi han byder sine Engle at vogte dig paa alle dine Veje;

12 Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.

de skal bære dig paa deres Hænder, at du ikke skal støde din Fod paa nogen Sten;

13 Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.

du skal træde paa Slanger og Øgler, trampe paa Løver og Drager.

14 Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.

»Da han klynger sig til mig, frier jeg ham ud, jeg bjærger ham, thi han kender mit Navn;

15 Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.

kalder han paa mig, svarer jeg ham, i Trængsel er jeg hos ham, jeg frier ham og giver ham Ære;

16 Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.

med et langt Liv mætter jeg ham og lader ham skue min Frelse!«