Zsoltárok 91
1 A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
Assis dans l'asile du Très-haut, on repose à l'ombre du Tout-puissant.
2 azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
Je dis à l'Éternel: O mon refuge et mon fort, ô mon Dieu en qui je me confie!
3 Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
Oui, Il te dégage des rets de l'oiseleur, de la peste meurtrière;
4 Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.
Il te couvre de ses plumes, et sous ses ailes tu trouves un abri; sa vérité est un bouclier et un rempart.
5 Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
Tu n'as pas à redouter l'épouvante de la nuit, ni la flèche qui vole durant le jour,
6 a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
ni la peste qui s'avance dans les ténèbres, ni la contagion qui sévit au milieu du jour.
7 Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
Que mille hommes tombent à ton côté, et des myriades à ta droite, tu es hors des atteintes.
8 Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
De tes yeux seulement tu en es spectateur, et tu assistes à la rétribution des impies.
9 Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
C'est, ô Éternel, que tu es mon refuge; tu t'es choisi le Très-baut pour appui.
10 Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
Le malheur n'arrive point jusqu'à toi, et la plaie n'approche point ta tente.
11 mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.
Car Il donne pour toi l'ordre à ses anges de te garder en toutes tes voies.
12 Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
Ils te porteront sur leurs bras, de peur que ton pied ne heurte contre la pierre,
13 Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
Tu marcheras sur le lion et la vipère, tu fouleras le lionceau et le dragon.
14 Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.
« Puisqu'il s'attache à moi, je veux le sauver, le mettre en lieu sûr, puisqu'il connaît mon nom,
15 Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
Il m'invoque, et je l'exauce; je suis près de lui dans la détresse, je le délivrerai et je le glorifierai.
16 Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.
De longs jours je le rassasierai, et je lui ferai voir mon secours. »
