Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Prière de Moïse, homme de Dieu. Éternel, tu as été notre refuge d'une génération à l'autre génération;
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
avant que les montagnes fussent enfantées, et que tu eusses engendré la terre et le monde, oui, de l'éternité à l'éternité tu es, ô Dieu.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Tu fais rentrer l'homme dans la poudre, et tu dis: « Rentrez-y, enfants des hommes! »
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Car mille ans sont à tes yeux comme le jour d'hier, quand il est passé, et comme une veille dans la nuit.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Tu les emportes, ils sont un rêve; le matin, comme l'herbe, l'homme lève;
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
le matin il fleurit et lève; le soir il est tranché, et il sèche.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Car nous sommes consumés par ta colère, et par ton courroux nous sommes terrassés.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Tu produis nos péchés à ta vue, et nos secrets à la lumière de ta face.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Car tous nos jours fuient devant ta fureur, nous perdons nos années, comme une pensée.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Les jours de notre vie, ce sont soixante-dix années, et, pour les forts, quatre-vingts années; et ce qui fait leur orgueil est peine et néant; car il passe vite, et nous nous envolons.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Qui connaît la puissance de ta colère, et mesure ton courroux sur la crainte qui t'est due?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Apprends-nous à faire un tel compte de nos jours, que nous acquérions un cœur sage!
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Reviens, Éternel! Jusques à quand?… Et prends pitié de tes serviteurs!
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Rassasie-nous bientôt de ta grâce, et nous serons triomphants et joyeux durant tous nos jours!
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Donne-nous de la joie pour le temps que tu nous affligeas, pour les années où nous connûmes le malheur!
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Rends ton action visible à tes serviteurs, et ta majesté à leurs enfants!
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Que la faveur du Seigneur, notre Dieu, soit sur nous! Et consolide pour nous l'œuvre de nos mains, oui, consolide l'œuvre de nos mains!
