Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Cantique. Psaume des fils de Koré. Au chef des chantres. Pour chanter sur la flûte. Cantique d’Héman, l’Ezrachite. Éternel, Dieu de mon salut! Je crie jour et nuit devant toi.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Que ma prière parvienne en ta présence! Prête l’oreille à mes supplications!
Car mon âme est rassasiée de maux, Et ma vie s’approche du séjour des morts. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
Je suis mis au rang de ceux qui descendent dans la fosse, Je suis comme un homme qui n’a plus de force.
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Je suis étendu parmi les morts, Semblable à ceux qui sont tués et couchés dans le sépulcre, A ceux dont tu n’as plus le souvenir, Et qui sont séparés de ta main.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Tu m’as jeté dans une fosse profonde, Dans les ténèbres, dans les abîmes.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Ta fureur s’appesantit sur moi, Et tu m’accables de tous tes flots. (Pause)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Tu as éloigné de moi mes amis, Tu m’as rendu pour eux un objet d’horreur; Je suis enfermé et je ne puis sortir.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mes yeux se consument dans la souffrance; Je t’invoque tous les jours, ô Éternel! J’étends vers toi les mains.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Est-ce pour les morts que tu fais des miracles? Les morts se lèvent-ils pour te louer? (Pause)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Parle-t-on de ta bonté dans le sépulcre, De ta fidélité dans l’abîme?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Tes prodiges sont-ils connus dans les ténèbres, Et ta justice dans la terre de l’oubli?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
O Éternel! J’implore ton secours, Et le matin ma prière s’élève à toi.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Pourquoi, Éternel, repousses-tu mon âme? Pourquoi me caches-tu ta face?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
Je suis malheureux et moribond dès ma jeunesse, Je suis chargé de tes terreurs, je suis troublé.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Tes fureurs passent sur moi, Tes terreurs m’anéantissent;
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Elles m’environnent tout le jour comme des eaux, Elles m’enveloppent toutes à la fois.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Tu as éloigné de moi amis et compagnons; Mes intimes ont disparu.
