Zsoltárok 81
1 A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
Psalmus Asaph, in finem, pro torcularibus, quinta sabbati. Exultate Deo adiutori nostro: iubilate Deo Iacob.
2 Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
Sumite psalmum, et date tympanum: psalterium iucundum cum cithara.
3 Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
Buccinate in Neomenia tuba, in insigni die sollemnitatis vestrae:
4 Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
Quia praeceptum in Israel est: et iudicium Deo Iacob.
5 bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
Testimonium in Ioseph posuit illud, cum exiret de Terra Aegypti: linguam, quam non noverat, audivit.
6 Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
Divertit ab oneribus dorsum eius: manus eius in cophino servierunt.
7 A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
In tribulatione invocasti me, et liberavi te: exaudivi te in abscondito tempestatis: probavi te apud aquam contradictionis.
8 Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
Audi populus meus, et contestabor te: Israel si audieris me,
9 Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
non erit in te deus recens, neque adorabis deum alienum.
10 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui eduxi te de terra Aegypti: dilata os tuum, et implebo illud.
11 De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
Et non audivit populus meus vocem meam: et Israel non intendit mihi.
12 Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
Et dimisi eos secundum desideria cordis eorum, ibunt in adinventionibus suis.
13 Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
Si populus meus audisset me: Israel si in viis meis ambulasset:
14 rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
Pro nihilo forsitan inimicos eorum humiliassem: et super tribulantes eos misissem manum meam.
15 az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
Inimici Domini mentiti sunt ei: et erit tempus eorum in saecula.
16 Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
Et cibavit eos ex adipe frumenti: et de petra, melle saturavit eos.
