Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
S svojim glasom sem klical k Bogu, celó s svojim glasom k Bogu in mi je prisluhnil.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
Na dan svoje stiske sem iskal Gospoda. Moja vnetja so se gnojila ponoči in niso odnehala. Moja duša je odklanjala, da bi bila potolažena.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
Spomnil sem se Boga in bil vznemirjen. Pritoževal sem se in moj duh je bil nadvladan. (Sela)
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Moje oči držiš budne. Tako sem vznemirjen, da ne morem govoriti.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
Preudarjal sem [o] dneh iz davnine, letih starodavnih časov.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
Spominjam se svoje pesmi ponoči. Posvetujem se s svojim lastnim srcem in moj duh je storil marljivo preiskavo.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
›Ali bo Gospod za vedno zavračal ali ne bo več naklonjen?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Je njegovo usmiljenje popolnoma odšlo za vedno? Ali njegova obljuba odpove na vékomaj?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Je Bog pozabil biti milostljiv? Ali je v jezi zaprl svoja nežna usmiljenja?‹ (Sela)
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
Rekel sem: »To je moja šibkost, toda spominjal se bom let desnice Najvišjega.«
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
Spominjal se bom Gospodovih del. Zagotovo se bom spominjal tvojih čudežev od davnine.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
Premišljeval bom tudi o vsem tvojem delu in govoril o tvojih dejanjih.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
Tvoja pot, oh Bog, je v svetišču. Kdo je tako velik Bog kakor naš Bog?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Ti si Bog, ki dela čudeže. Med ljudstvom si oznanil svojo moč.
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
S svojim laktom si odkupil svoje ljudstvo, Jakobove in Jožefove sinove. (Sela)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
Vode so te videle, oh Bog, vode so te videle, bile so prestrašene. Tudi globine so bile vznemirjene.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
Oblaki so izlivali vodo, nebo je pošiljalo zvok, tudi tvoje puščice so šle daleč.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
Zvok tvojega groma je bil na nebu, bliski so razsvetljevali zemeljski [krog], zemlja je trepetala in se tresla.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Tvoja pot je na morju in tvoja steza v velikih vodah in tvoje stopinje niso znane.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Svoje ljudstvo vodiš kakor trop z Mojzesovo in Aronovo roko.
