Példabeszédek 1
1 Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
Pregovori Salomona, Davidovega sina, Izraelovega kralja,
2 Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
da bi spoznali modrost in poučevanje, da bi zaznali besede razumevanja,
3 hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
da bi sprejeli poučevanje modrosti, pravice, sodbe in nepristranskost;
4 hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
da bi dali premetenost preprostemu, mladeniču spoznanje in preudarnost.
5 hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
Moder človek bo slišal in bo povečal učenje in razumen človek se bo dokopal k modrim nasvetom,
6 hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
da bo razumel pregovor in razlago, besede modrih in njihove temne izreke.
7 Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
Strah Gospodov je začetek spoznanja, toda bedaki prezirajo modrost in poučevanje.
8 Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
Moj sin, prisluhni poučevanju svojega očeta in ne zapusti postave svoje matere,
9 mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
kajti ona bosta ornament milosti tvoji glavi in verižici okoli tvojega vratu.
10 Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
Moj sin, če te grešniki privabljajo, ne privoli.
11 Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
Če rečejo: »Pridi z nami, v zasedi prežimo na kri, brez razloga se tajno pritajimo za nedolžnega,
požrimo jih žive kakor grob in cele, kakor tiste, ki gredo dol v jamo. (Sheol h7585)
13 mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
Našli bomo vse dragoceno imetje, svoje hiše bomo napolnili z ukradenim blagom.
14 sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
Svoj žreb vrzi med nas, vsi imejmo eno mošnjo.«
15 fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
Moj sin, ne hodi z njimi na pot, svoje stopalo zadrži pred njihovo stezo,
16 mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
kajti njihova stopala tečejo k zlu in hitijo, da prelijejo kri.
17 Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
Zagotovo je zaman razprostrta mreža v očeh katerekoli ptice.
18 Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
In oni prežijo v zasedi na svojo lastno kri, tajno se pritajijo za svoja lastna življenja.
19 Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
Takšne so poti vsakega, ki je pohlepen dobička, ki odvzema življenje svojim lastnikom.
20 Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
Modrost kliče zunaj, svoj glas izreka na ulicah,
21 zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
kliče na glavnem kraju vrveža, v odprtinah velikih vrat, v mestu izreka svoje besede, rekoč:
22 Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
»Doklej boste, vi topi, ljubili topost? In se posmehljivci razveseljevali v svojem posmehovanju in bedaki sovražili spoznanje?
23 Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
Obrnite se na moj opomin. Glejte, na vas bom izlila svojega duha, razglašala vam bom svoje besede.
24 Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
Ker sem klicala, pa ste odklonili, iztegovala sem svojo roko, pa noben človek ni upošteval,
25 elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
temveč ste zaničevali vse moje svetovanje in niste hoteli mojega opomina,
26 én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
se bom tudi jaz smejala ob vaši katastrofi, zasmehovala bom, ko pride vaš strah,
27 mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
ko prihaja vaš strah kakor opustošenje in vaše uničenje kakor vrtinčast veter, ko nad vas prihajata tegoba in tesnoba.
28 Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
Tedaj se bodo obračali name, toda ne bom jim odgovorila, iskali me bodo zgodaj, toda ne bodo me našli,
29 mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
ker so sovražili spoznanje in niso izbrali strahu Gospodovega.
30 nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
Ničesar niso hoteli od mojega nasveta. Prezirali so vsak moj opomin.
31 Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
Zato bodo jedli od sadu svoje lastne poti in napolnjeni bodo s svojimi lastnimi naklepi.
32 Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
Kajti odvračanje od preprostosti jih bo ubilo in uspevanje bedakov jih bo uničilo.
33 de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
Toda kdorkoli me posluša, bo varno prebival in bo miren pred strahom zla.«
