Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
Ki te tino kaiwhakatangi, ki a Ierutunu. He himene na Ahapa. Ki te Atua toku reo, e karanga nei ahau, ki te Atua toku reo, a tera e tahuri mai tona taringa ki ahau.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
I rapu ahau ki te Ariki i te ra o toku pouri: maro tonu toku ringa i te po, kihai ano i pepeke; kihai toku wairua i pai kia whakamarietia.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
E mahara ana ahau ki te Atua, a e pouri ana: kei te whakaaroaro, a ngaro iho toku wairua. (Hera)
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
E puritia ana e koe oku kanohi kia mataara tonu; he pouri ahau, te ahei te korero.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
Ka hoki oku whakaaro ki nga ra onamata, ki nga tau o tua iho.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
E whakamahara ana ahau ki taku waiata i te po, e korerorero ana ki toku ngakau e rapurapu ana toku wairua.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
Tera ranei te Ariki e panga tonu ake ake? A heoi ano ranei ana manakohanga mai?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Kua kahore ranei tana mahi tohu mo ake tonu atu? Kua whati ranei tana kupu a ake ake?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Kua wareware ranei te Atua ki te atawhai? Kua riri ranei ia, a tutakina atu ana e ia tona aroha? (Hera)
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
Na ka mea ahau, Ko toku ngoikore tenei: otira ka mahara ahau ki nga tau o te ringa matau o te Runga Rawa.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
Ka mahara ahau ki nga mahi a Ihowa; ae ra, ka mahara ahau ki au mea whakamiharo o tua iho.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
Ka whakaaro hoki ahau ki au meatanga katoa, ka purakau ki au mahi.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
E te Atua, kei te wahi tapu tou ara: ko wai te atua nui hei rite ki te Atua?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Ko koe te Atua e mahi nei i nga mea whakamiharo: kua whakapuakina e koe tou kaha i waenganui o nga iwi.
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
Hokona ana e tou ringa tau iwi, nga tama a Hakopa raua ko Hohepa. (Hera)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
I kite nga wai i a koe, e te Atua i kite nga wai i a koe, mataku ana: i oho ano nga rire.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
Ringihia ana he wai e nga kapua, puaki ana te haruru o nga rangi: rererere ana au pere.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
I roto i te awhiowhio te haruru o tau whatitiri: marama noa te ao i nga uira; wiri ana te whenua, oioi ana.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
I te moana tou ara, i nga wai nui tou huarahi, e kore ano e kitea ou takahanga.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
He mea arahi e koe tau iwi ano he kahui, ara e te ringa o Mohi raua ko Arona.
