Zsoltárok 75

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

Hvalimo te, Bože, hvalimo; blizu je ime tvoje. Za tebe kazuju èudesa tvoja.

2 Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

“Kad vidim da je vrijeme, sudiæu pravo.

3 Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

Njiha se zemlja sa svijema koji žive na njoj, ja utvrðujem stupove njezine.”

4 Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

Kažem hvališama: ne hvalite se, i bezakonicima: ne dižite roga.

5 ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

Ne dižite u vis roga svojega, ne govorite tvrdoglavo.

6 Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

Jer uzvišivanje ne dolazi ni od istoka ni od zapada ni od pustinje;

7 hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

Nego je Bog sudija, jednoga ponižuje a drugoga uzvišuje.

8 Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

Jer je èaša u ruci Gospodu, vino vri, natoèio je punu, i razdaje iz nje. I talog æe njezin progutati, ispiæe svi bezbožnici na zemlji.

9 De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

A ja æu kazivati dovijeka, pjevaæu Bogu Jakovljevu.

10 És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

“Sve æu rogove bezbožnicima polomiti, a rogovi pravednikovi uzvisiæe se.”