Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
Intellectus Asaph. Ut quid, Deus, repulisti in finem, iratus est furor tuus super oves pascuæ tuæ?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Redemisti virgam hæreditatis tuæ, mons Sion, in quo habitasti in eo.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Leva manus tuas in superbias eorum in finem: quanta malignatus est inimicus in sancto!
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Et gloriati sunt qui oderunt te in medio solemnitatis tuæ; posuerunt signa sua, signa:
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
et non cognoverunt sicut in exitu super summum. Quasi in silva lignorum securibus
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
exciderunt januas ejus in idipsum; in securi et ascia dejecerunt eam.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
Incenderunt igni sanctuarium tuum; in terra polluerunt tabernaculum nominis tui.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
Dixerunt in corde suo cognatio eorum simul: Quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
Signa nostra non vidimus; jam non est propheta; et nos non cognoscet amplius.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
Usquequo, Deus, improperabit inimicus? irritat adversarius nomen tuum in finem?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Ut quid avertis manum tuam, et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem?
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Deus autem rex noster ante sæcula: operatus est salutem in medio terræ.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
Tu confirmasti in virtute tua mare; contribulasti capita draconum in aquis.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Tu confregisti capita draconis; dedisti eum escam populis Æthiopum.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Tu dirupisti fontes et torrentes; tu siccasti fluvios Ethan.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
Tuus est dies, et tua est nox; tu fabricatus es auroram et solem.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Tu fecisti omnes terminos terræ; æstatem et ver tu plasmasti ea.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Memor esto hujus: inimicus improperavit Domino, et populus insipiens incitavit nomen tuum.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Ne tradas bestiis animas confitentes tibi, et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Respice in testamentum tuum, quia repleti sunt qui obscurati sunt terræ domibus iniquitatum.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Ne avertatur humilis factus confusus; pauper et inops laudabunt nomen tuum.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Exsurge, Deus, judica causam tuam; memor esto improperiorum tuorum, eorum quæ ab insipiente sunt tota die.
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum: superbia eorum qui te oderunt ascendit semper.
