Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
An instruction: of Asaph. Why, O God, hast thou cast off for ever? [why] doth thine anger smoke against the sheep of thy pasture?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Remember thine assembly, which thou hast purchased of old, which thou hast redeemed [to be] the portion of thine inheritance, this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Lift up thy steps unto the perpetual desolations: everything in the sanctuary hath the enemy destroyed.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Thine adversaries roar in the midst of thy place of assembly; they set up their signs [for] signs.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
[A man] was known as he could lift up axes in the thicket of trees;
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
And now they break down its carved work altogether, with hatchets and hammers.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
They have set on fire thy sanctuary, they have profaned the habitation of thy name to the ground.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
They said in their heart, Let us destroy them together: they have burned up all God's places of assembly in the land.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
We see not our signs; there is no more any prophet, neither is there among us any that knoweth how long.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
How long, O God, shall the adversary reproach? Shall the enemy contemn thy name for ever?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Why withdrawest thou thy hand, and thy right hand? [pluck it] out of thy bosom: consume [them].
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
But God is my king of old, accomplishing deliverances in the midst of the earth.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
Thou didst divide the sea by thy strength; thou didst break the heads of the monsters on the waters:
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Thou didst break in pieces the heads of leviathan, thou gavest him to be meat to those that people the desert.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Thou didst cleave fountain and torrent, thou driedst up ever-flowing rivers.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
The day is thine, the night also is thine; thou hast prepared the moon and the sun:
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Thou hast set all the borders of the earth; summer and winter — thou didst form them.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Remember this, that an enemy hath reproached Jehovah, and a foolish people have contemned thy name.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Give not up the soul of thy turtle-dove unto the wild beast; forget not the troop of thine afflicted for ever.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Have respect unto the covenant; for the dark places of the earth are full of the dwellings of violence.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Oh let not the oppressed one return ashamed; let the afflicted and needy praise thy name.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Rise up, O God, plead thine own cause: remember how the foolish man reproacheth thee all the day;
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Forget not the voice of thine adversaries: the tumult of those that rise up against thee ascendeth continually.
