Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
A Psalm of Asaph. Truly God is good to Israel, to such as are of a pure heart.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
But as for me, my feet were almost gone, my steps had well nigh slipped;
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
For I was envious at the arrogant, seeing the prosperity of the wicked.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
For they have no pangs in their death, and their body is well nourished;
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
They have not the hardships of mankind, neither are they plagued like [other] men:
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Therefore pride encompasseth them as a neck-chain, violence covereth them [as] a garment;
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Their eyes stand out from fatness, they exceed the imaginations of their heart:
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
They mock and speak wickedly of oppression, they speak loftily:
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
They set their mouth in the heavens, and their tongue walketh through the earth.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Therefore his people turn hither, and waters in fulness are wrung out to them.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
And they say, How can God know, and is there knowledge in the Most High?
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Behold, these are the wicked, and they prosper in the world: they heap up riches.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Truly have I purified my heart in vain, and washed my hands in innocency:
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
For all the day have I been plagued, and chastened every morning.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
If I said, I will speak thus, behold, I should be faithless to the generation of thy children.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
When I thought to be able to know this, it was a grievous task in mine eyes;
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Until I went into the sanctuaries of God; [then] understood I their end.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Truly thou settest them in slippery places, thou castest them down in ruins.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
How are they suddenly made desolate! they pass away, consumed with terrors.
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
As a dream, when one awaketh, wilt thou, Lord, on arising despise their image.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
When my heart was in a ferment, and I was pricked in my reins,
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
Then I was brutish and knew nothing; I was [as] a beast with thee.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Nevertheless I am continually with thee: thou hast holden my right hand;
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Thou wilt guide me by thy counsel, and after the glory, thou wilt receive me.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Whom have I in the heavens? and there is none upon earth I desire beside thee.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
My flesh and my heart faileth: God is the rock of my heart and my portion for ever.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
For behold, they that are far from thee shall perish; thou destroyest every one that goeth a whoring from thee.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
But as for me, it is good for me to draw near to God: I have put my trust in the Lord Jehovah, that I may declare all thy works.
