< Zsoltárok 73 >

1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
Salmo de Asaph. CIERTAMENTE bueno es Dios á Israel, á los limpios de corazón.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
Mas yo, casi se deslizaron mis pies; por poco resbalaron mis pasos.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
Porque tuve envidia de los insensatos, viendo la prosperidad de los impíos.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
Porque no hay ataduras para su muerte; antes su fortaleza está entera.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
No están ellos en el trabajo humano; ni son azotados con [los otros] hombres.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Por tanto soberbia los corona: cúbrense de vestido de violencia.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Sus ojos están salidos de gruesos: logran con creces los antojos del corazón.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
Soltáronse, y hablan con maldad de [hacer] violencia; hablan con altanería.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
Ponen en el cielo su boca, y su lengua pasea la tierra.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Por eso su pueblo vuelve aquí, y aguas de lleno les son exprimidas.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
Y dicen: ¿Cómo sabe Dios? ¿y hay conocimiento en lo alto?
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
He aquí estos impíos, sin ser turbados del mundo, alcanzaron riquezas.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Verdaderamente en vano he limpiado mi corazón, y lavado mis manos en inocencia;
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
Pues he sido azotado todo el día, [y empezaba] mi castigo por las mañanas.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
Si dijera yo, Discurriré de esa suerte; he aquí habría negado la nación de tus hijos:
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
Pensaré pues para saber esto: es á mis ojos [duro] trabajo,
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Hasta que venido al santuario de Dios, entenderé la postrimería de ellos.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Ciertamente los has puesto en deslizaderos; en asolamientos los harás caer.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
¡Cómo han sido asolados! ¡cuán en un punto! Acabáronse, fenecieron con turbaciones.
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
Como sueño del que despierta, así, Señor, cuando despertares, menospreciarás sus apariencias.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
Desazonóse á la verdad mi corazón, y en mis riñones sentía punzadas.
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
Mas yo era ignorante, y no entendía: era como una bestia acerca de ti.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Con todo, yo siempre estuve contigo: trabaste de mi mano derecha.
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Hasme guiado según tu consejo, y después me recibirás en gloria.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
¿A quién tengo yo en los cielos? Y fuera de ti nada deseo en la tierra.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
Mi carne y mi corazón desfallecen: [mas] la roca de mi corazón y mi porción es Dios para siempre.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
Porque he aquí, los que se alejan de ti perecerán: tú cortarás á todo aquel que fornicando, de ti [se aparta].
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
Y en cuanto á mí, el acercarme á Dios es el bien: he puesto en el Señor Jehová mi esperanza, para contar todas tus obras.

< Zsoltárok 73 >