Zsoltárok 123

1 Zarándoklás éneke. Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!

Cántico gradual. A TI que habitas en los cielos, alcé mis ojos.

2 Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.

He aquí como los ojos de los siervos [miran] á la mano de sus señores, [y] como los ojos de la sierva á la mano de su señora; así nuestros ojos [miran] á Jehová nuestro Dios, hasta que haya misericordia de nosotros.

3 Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;

Ten misericordia de nosotros, oh Jehová, ten misericordia de nosotros; porque estamos muy hartos de menosprecio.

4 bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.

Muy harta está nuestra alma del escarnio de los holgados, y del menosprecio de los soberbios.