Zsoltárok 71
1 Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
Psalmus David, Filiorum Ionadab, et eorum, qui primi captivi ducti sunt. In te Domine speravi, non confundar in aeternum:
2 Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
in iustitia tua libera me, et eripe me. Inclina ad me aurem tuam, et salva me.
3 Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
Esto mihi in Deum protectorem, et in locum munitum: ut salvum me facias, Quoniam firmamentum meum, et refugium meum es tu.
4 Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
Deus meus eripe me de manu peccatoris, et de manu contra legem agentis et iniqui:
5 Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
Quoniam tu es patientia mea Domine: Domine spes mea a iuventute mea.
6 Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
In te confirmatus sum ex utero: de ventre matris meae tu es protector meus: In te cantatio mea semper:
7 Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
tamquam prodigium factus sum multis: et tu adiutor fortis.
8 Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
Repleatur os meum laude, ut cantem gloriam tuam: tota die magnitudinem tuam.
9 Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
Ne proiicias me in tempore senectutis: cum defecerit virtus mea, ne derelinquas me.
10 Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
Quia dixerunt inimici mei mihi: et qui custodiebant animam meam, consilium fecerunt in unum,
11 mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
Dicentes: Deus dereliquit eum, persequimini, et comprehendite eum: quia non est qui eripiat.
12 Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
Deus ne elongeris a me: Deus meus in auxilium meum respice.
13 Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
Confundantur, et deficiant detrahentes animae meae: operiantur confusione, et pudore qui quaerunt mala mihi.
14 Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
Ego autem semper sperabo: et adiiciam super omnem laudem tuam.
15 Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
Os meum annunciabit iustitiam tuam: tota die salutare tuum. Quoniam non cognovi litteraturam,
16 Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
introibo in potentias Domini: Domine, memorabor iustitiae tuae solius.
17 Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
Deus docuisti me a iuventute mea: et usque nunc pronunciabo mirabilia tua.
18 De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
Et usque in senectam et senium: Deus ne derelinquas me, Donec annunciem brachium tuum generationi omni, quae ventura est: Potentiam tuam,
19 Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
et iustitiam tuam Deus usque in altissima, quae fecisti magnalia: Deus quis similis tibi?
20 A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
Quantas ostendisti mihi tribulationes multas, et malas: et conversus vivificasti me: et de abyssis terrae iterum reduxisti me:
21 Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
Multiplicasti magnificentiam tuam: et conversus consolatus es me.
22 Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
Nam et ego confitebor tibi in vasis psalmi veritatem tuam: Deus psallam tibi in cithara, sanctus Israel.
23 Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
Exultabunt labia mea cum cantavero tibi: et anima mea, quam redemisti.
24 Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.
Sed et lingua mea tota die meditabitur iustitiam tuam: cum confusi et reveriti fuerint qui quaerunt mala mihi.
