Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
Zborovođi. Po napjevu “Ljiljani”. Davidov. Spasi me, Bože: vode mi dođoše do grla!
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
U duboko blato zapadoh i nemam kamo nogu staviti; u duboku tonem vodu, pokrivaju me valovi.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
Iznemogoh od vikanja, grlo mi je promuklo, oči mi klonuše Boga mog čekajuć'.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Brojniji su od vlasi na glavi mojoj oni koji me mrze nizašto. Tvrđi su od kostiju mojih oni što mi se nepravedno protive: zar mogu vratiti što nisam oteo?
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
Bože, ti znadeš bezumnost moju, moji ti grijesi nisu sakriti.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Nek' se ne postide zbog mene koji se u te uzdaju, Gospode, Jahve nad Vojskama! Neka se ne posrame zbog mene koji traže tebe, Bože Izraelov!
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Jer zbog tebe podnesoh pogrdu, i stid mi pokri lice.
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
Tuđinac postadoh braći i stranac djeci majke svoje.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
Jer me izjela revnost za Dom tvoj i poruge onih koji se rugaju tebi padoše na me.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
Dušu sam postom mučio, okrenulo mi se u ruglo.
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
Uzeh kostrijet za haljinu, i postah im igračka.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Koji sjede na vratima protiv mene govore, vinopije mi rugalice poju.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
No tebi se molim, Jahve, u vrijeme milosti, Bože; po velikoj dobroti svojoj ti me usliši po svojoj vjernoj pomoći!
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Izvuci me iz blata da ne potonem, od onih koji me mrze izbavi me - iz voda dubokih.
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Nek' me ne pokriju valovi, nek' me ne proguta dubina, nek' bezdan ne zatvori usta nada mnom!
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Usliši me, Jahve, jer je dobrostiva milost tvoja, po velikom milosrđu pogledaj na me!
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
Ne sakrivaj lica pred slugom svojim; jer sam u stisci, usliši me brzo!
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Približi se duši mojoj i spasi je; zbog dušmana mojih oslobodi me!
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Ti mi znadeš porugu, stid i sramotu, pred tvojim su očima svi koji me muče.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
Ruganje mi slomilo srce i klonuh; čekao sam da se tko sažali nada mnom, ali ga ne bi; i da me tko utješi, ali ga ne nađoh.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
U jelo mi žuči umiješaše, u mojoj me žeđi octom napojiše.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Nek' im stol bude zamka, a žrtvene gozbe stupica!
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Nek' im potamne oči da ne vide, nek' im bokovi zasvagda oslabe!
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Izlij na njih ljutinu, žar tvoga gnjeva nek' ih zahvati!
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Njihova kuća nek' opusti, u njihovu šatoru nek' nitko ne stanuje!
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
Jer su progonili koga ti pokara, bol povećaše onomu koga ti rani.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Na njihovu krivnju krivnju još dodaj, ne opravdali se pred tobom!
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Nek' budu izbrisani iz knjige živih, među pravednike neka se ne broje!
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
A ja sam jadnik i bolnik - nek' me štiti tvoja pomoć, o Bože!
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
Božje ću ime hvaliti popijevkom, hvalit ću ga zahvalnicom.
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
Bit će to milije Jahvi no bik žrtveni, milije nego junac s papcima i rozima.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Gledajte, ubogi, i radujte se, nek' vam oživi srce, svima koji Boga tražite.
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
Jer siromahe Jahve čuje, on ne prezire sužanja svojih.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Neka ga hvale nebesa i zemlja, mora i sve što se u njima miče.
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
Jer Bog će spasiti Sion - on će sagradit' gradove Judine - tu će oni stanovat', imati baštinu.
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
Baštinit će ga potomci slugu njegovih; prebivat će u njemu oni što ljube ime Božje.
