Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Hodočasnička pjesma. Kad Jahve vraćaše sužnjeve sionske, bilo nam je k'o da snivamo.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Usta nam bjehu puna smijeha, a jezik klicanja. Među poganima tad se govorilo: “Velika im djela Jahve učini!”

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Velika nam djela učini Jahve: opet smo radosni!

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Vrati, o Jahve, sužnjeve naše k'o potoke negepske!

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Oni koji siju u suzama, žanju u pjesmi.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Išli su plačući noseći sjeme sjetveno: vraćat će se s pjesmom, noseći snoplje svoje.