Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Dura buʼaa faarfattootaatiif. Faarfannaa Daawit. Yaa Waaqi, yommuu ani iyyadhu sagalee koo dhagaʼi; lubbuu koos doorsisuu diinaa duraa baasi.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Marii jalʼootaa duraa, mala namoota hamoo duraas na dhoksi.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Isaan arraba isaanii akka goraadee qaratan; dubbii hadhaaʼaas akkuma xiyyaatti qopheeffatu.

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Isaan riphanii nama yakka hin qabnetti futtaasu; akkuma tasaas sodaa malee itti gad dhiisu.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Kaayyoo jalʼinaa irratti wal jajjabeessu; waaʼee dhoksanii kiyyoo kaaʼuus ni mariʼatu; “Eenyutu isa arguu dandaʼa?” jedhaniis ni yaadu.

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Isaanis jalʼina yaaduudhaan, “Nu mala hirʼina hin qabne malanneerra!” jedhu; yaadnii fi keessi garaa namaa gad fagoodhaatii.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Waaqni garuu xiyya isaa isaanitti futtaasa; isaanis akkuma tasaa madaaʼu.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Innis arrabuma isaaniin isaan balleessa; warri isaan argan hundinuu tuffiidhaan mataa raasu.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Namoonni hundinuu ni sodaatu; isaan hojii Waaqaa ni labsu; waan inni hojjete illee ni qalbeeffatu.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Namni qajeelaan Waaqayyotti gammada; isattis kooluu gala; gara toleeyyiin hundinuu isaan ulfina argatu.