Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

En Salme af David, da han var i Judas Ørken.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Gud, du er min Gud, dig søger jeg, efter dig tørster min Sjæl, efter dig længes mit Kød i et tørt, vansmægtende, vandløst Land

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

(saaledes var det, jeg saa dig i Helligdommen) for at skue din Vælde og Ære;

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

thi din Naade er bedre end Liv, mine Læber skal synge din Pris.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Da vil jeg love dig hele mit Liv, opløfte Hænderne i dit Navn,

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Som med fede Retter mættes min Sjæl, med jublende Læber priser min Mund dig,

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

naar jeg kommer dig i Hu paa mit Leje, i Nattevagterne tænker paa dig;

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

thi du er blevet min Hjælp, og jeg jubler i dine Vingers Skygge.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Dig klynger min Sjæl sig til, din højre holder mig fast.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Forgæves staar de mig efter Livet, i Jordens Dyb skal de synke,

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

gives i Sværdets Vold og vorde Sjakalers Bytte. Men Kongen glædes i Gud; enhver, der sværger ved ham, skal juble, thi Løgnernes Mund skal lukkes.