Példabeszédek 1
1 Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
Ordsprog af Salomo, Davids Søn, Israels Konge.
2 Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
Af dem skal man lære Visdom forstandig Tale,
3 hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
tage mod Tugt, som gør klog, mod Retfærdighed, Ret og Retsind;
4 hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
de skal give tankeløse Klogskab, ungdommen Kundskab og Kløgt;
5 hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
den vise høre og øge sin Viden, den forstandige vinde sig Levekunst;
6 hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
de skal lære at tyde Ordsprog og Billeder, de vises Ord og Gaader.
7 Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
HERRENS Frygt er Kundskabs begyndelse, Daarer ringeagter Visdom og Tugt.
8 Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
Hør, min Søn, paa din Faders Tugt, opgiv ikke din Moders Belæring.
9 mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
thi begge er en yndig Krans til dit Hoved og Kæder til din Hals.
10 Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
Min Søn, sig nej, naar Syndere lokker!
11 Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
Siger de: »Kom med, lad os lure paa den fromme, lægge Baghold for sagesløs, skyldfri Mand!
Som Dødsriget sluger vi dem levende, med Hud og Haar, som for de i Graven. (Sheol h7585)
13 mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
Vi vinder os Gods og Guld, vi fylder vore Huse med Rov.
14 sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
Gør fælles Sag med os; vi har alle fælles Pung!«
15 fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
— min Søn, gaa da ikke med dem, hold din Fod fra deres Sti;
16 mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
thi deres Fødder løber efter ondt, de haster for at udgyde Blod.
17 Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
Thi det er unyttigt at udspænde Garnet for alle Fugles Øjne;
18 Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
de lurer paa eget Blod, lægger Baghold for eget Liv.
19 Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
Saa gaar det enhver, der attraar Rov, det tager sin Herres Liv.
20 Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
Visdommen raaber paa Gaden, paa Torvene løfter den Røsten;
21 zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
oppe paa Murene kalder den, tager til Orde i Byen ved Portindgangene:
22 Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
Hvor længe vil I tankeløse elske Tankeløshed, Spotterne finde deres Glæde i Spot og Daarerne hade Kundskab?
23 Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
Vend eder til min Revselse! Se, jeg lader min Aand udvælde for eder, jeg kundgør eder mine Ord:
24 Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
Fordi jeg raabte og I stod imod, jeg vinked og ingen ænsed det,
25 elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
men I lod haant om alt mit Raad og tog ikke min Revselse til jer,
26 én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
derfor ler jeg ved eders Ulykke, spotter, naar det, I frygter, kommer,
27 mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
naar det, I frygter, kommer som Uvejr, naar eders Ulykke kommer som Storm, naar Trængsel og Nød kommer over jer.
28 Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
Da svarer jeg ej, naar de kalder, de søger mig uden at finde,
29 mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
fordi de hadede Kundskab og ikke valgte HERRENS Frygt;
30 nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
mit Raad tog de ikke til sig, men lod haant om al min Revselse.
31 Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
Frugt af deres Færd skal de nyde og mættes med egne Raad;
32 Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
thi tankeløses Egensind bliver deres Død, Taabers Sorgløshed bliver deres Undergang;
33 de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
men den, der adlyder mig, bor trygt, sikret mod Ulykkens Rædsel.
