Zsoltárok 60

1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

Unto the end, for them that shall be changed, for the inscription of a title, to David himself, for doctrine, When he set fire to Mesopotamia of Syria and Sobal and Joab returned and slew of Edom, in the vale of the saltpits, twelve thousand men. O God, thou hast cast us off, and hast destroyed us; thou hast been angry, and hast had mercy on us.

2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

Thou hast moved the earth, and hast troubled it: heal thou the breaches thereof, for it has been moved.

3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

Thou hast shewn thy people hard things; thou hast made us drink wine of sorrow.

4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

Thou hast given a warning to them that fear thee: that they may flee from before the bow: That thy beloved may be delivered.

5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

Save me with thy right hand, and hear me.

6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

God hath spoken in his holy place: I will rejoice, and I will divide Sichem; and will mete out the vale of tabernacles.

7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

Galaad is mine, and Manasses is mine: and Ephraim is the strength of my head. Juda is my king:

8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

Moab is the pot of my hope. Into Edom will I stretch out my shoe: to me the foreigners are made subject.

9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

Who will bring me into the strong city? who will lead me into Edom?

10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

Wilt not thou, O God, who hast cast us off? and wilt not thou, O God, go out with our armies?

11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

Give us help from trouble: for vain is the salvation of man.

12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.

Through God we shall do mightily: and he shall bring to nothing them that afflict us.